Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-06-20 / 17.szám

262 tokkal tarkázva. Fülei a jellemző fekete pamacs szőrökkel birnak.Egész alakja a kitömetés miatt nyúlánkabb, mint rendesen hiúz lerajzolva látható. Volt súlya m. e. 40 ftra mondatott. E szépen kitömött példányt hazafias derék tulajdonosa a pesti nemzeti museumnak szánta, hova idáig tán már útban is van. Megemlítendő még, hogy lelövetése előtt néhány nappal a káposztafalvi urasági juhkosárra egy fenevad tört, s rövid idő alatt, bár elriasztatott, 8 juhot fojtott meg. A juhászok fel nem ismerték, de annyit határozottan állítottak, hogy nem farkas volt, s hihető, hogy vagy ezen lelőtt hiúz volt az, vagy pedig a még mindig valahol lappangó himje. Káposztafalva, Szepes-megyei városka, Sumjaczhoz egyenes irányban 3 Vu mértföld ugyan, de e távolság illy dúvadnál, kivált ha a neháuynapi időközt vesszük tekintetbe, nem akadály. A káposztafalvi urodalom, valamint a murányi, hova a telsőbb Garam vidéke is tartozik, berezeg Coburg-Koháryféle birtok. * * * Az erdei szalonka ez idén vidékünkre szép számmal érkezett, de kevés lövetett. Vizslával vagy bajtókkal igen ritkán, ez idén egyszer sem vadásztunk. A reggeli búzást néha megpróbáltam, de hálátlannak mutatkozott, mert mindannyiszor még sötétben jött a szalonka s ha pitymallott, akkor már nem húzott. Kizárólag tehát az esti búzásokat használtuk fel. Az első szalonkát mart. 21-én láttam, 22-kén ismét egyet, 23-tól 30-ig a hideg s viharos idő miatt nem mehettem ki, 31-én kün voltam, s láttam és lőttem egyet, tehát az elsőt ez idén. April 1-től 14-ig tartott a derék búzás, melly idő alatt, egy-két rosszabb napot kivéve, a legtöbb szalonka húzott s lövetett. Itt meg kell jegyeznem, hogy bár ez minden évben észlelhető, még is feltűnik, hogy néha csendes és lanyhás estéken szalonka alig mutatkozik, néha ismét zivataros estéken szépen azaz nagy számmal búz. Igy történt ez idén, hogy april 5-én és 10-én szép, csendes s meleg időben a legjobb búzást vártuk s szalonkát nem láttunk ; -ellenben april 9-én egy fergeteges zápor lepett meg állásunkon, s ennek daczára 5 dbot láttunk felettünk elhúzni rövid időközökben, de a szemeink közé verő viharos esőben egyre sem puskázhattunk. Ujabb adat a szalonka rejtélyes természetéhez, mellyet még Dr. Quistorf vagy Juh Hoffmann sem fejtett meg eléggé. April 15-től 18-áig egy két példány mutatkozott még, april 19-én már egysem s az esti lesek itt véget értek, annál inkább, mert az erdők erősen fakadtak s 25-én már is teljesen ki voltak zöldülve. Május 3-án beküldtek nekem a restéri határból egy frissen lőtt szalonkát, azon jelentéssel, hogy az ottani magasabb fekvésű, de még korántsem hollatermészetü bükkösben s tölgyesben, a Csetnek és Sajó vizek választékán, még mindig tart aszalonkahuzás; s ugyan illy tudósítást kaptam az ellenkező irányból, a Csetnek s Jólsva vizek választékát képező ochtinai Hradek és Magura nevü magasabb helyekről is. Ez utóbbi begyre május 4-én egyik barátommal kimentem és láttam 5—G szalonkát búzni, de a csendes idő daczára olly magasságban, hogy néhány reskirozott lövésünk kárba mente után meggyőzödtünk, miszerint illy helyekre s illy késői napokon ide fáradni nem érdemes.