Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-06-10 / 16.szám

250 messzire a dombos és bokrokkal benőtt sik területből kiemelkedő óriási és meredek szikláktól megpihentem. Ez időt egyszersmind vadászatra is akartam használni, mert nemcsak szárnyasokat, hanem itt-ott többféle zerge nemet is lehetett látni. Kisérőm, valamint a szolgák és vezetők is szivesen beleegyeztek ajánlatomba, s véletlenül a közelben időző pásztorok, részint gyermekek és férfiak is, kisebb dohány- és só-ajándékok által rávehetők lőnek, bogy közreműködésükkel segélyünkre legyenek. A pásztorok többnyire kecskékből és kevés juhokból álló csordáikat a magas sziklák lábaihoz terelték, s bevonultak a sűrűségbe, a mennyire csak lehetett. Málháinknál és tevéinknél a kis vezető maradt vissza őrnek, mivel a lőfegyverektől iszonyúan félt. A vadásztársaság csoportokra oszlott, vagy pedig egyenkint vonult a sűrűbe, hogy az adott jelre a csorda ellen s a sziklák felé nyomuljanak. Mialatt útitársam és egy szolga felfegyverkezve a legszélsőbb szárnyra állottak, én is elfoglalám helyemet egy szorosban a sziklák között, honnan nemcsak szép távoli kilátással birtam, hanem meglehetősen fedezve, a vadászatra is ügyelhettem. Mintegy húsz gazella, többnyire fekete vonallal homlokukon, úgyszintén három arsel-antilope, s nagyszámú gyöngytyúk mozgott a mind szűkebbre szorult körben. Mig a gazellák nagy kíváncsisággal, gyakran meglehetős hosszan bámulták a közeledő lovászokat és tevehajtókat, a gyöngytyúkok sebesen iramodtak a kecskecsorda felé, és sokkal nyugtalanabbaknak mutatkoztak, s nagyobb részük tova húzódott a sűrűség felett. Két gazella közeledett felém, bátran mintegy 80—100 lépésnyire, ott bátra néztek, azután teljes bizalommal jöttek mind közelebb álláspontomhoz. Most egyszerre két lövés dördült el. A gazellák várakozni kezdtek, s pillantásaikat azon irányba mélyeszték, honnan a dördülés jött. Kétcsövű puskámat, már rég készen tartva, most elsütöttem, s az első gazella felfordult, mig a másik, bizonyos ostoba bámulásba merülve, időt hagyott nekem, hogy a második lövéssel őtet ajándékozzam meg. Hanem azon pillanatban, a mint fegyverem elsütém, az állat egy merész ugrást tőn, s a golyó a levegőben repült tova. Vigasztalásul azonban egy másik fegyverrel, melyet tartalékban birtam, még három gyöngytyúkot ejthettem el az előttem tovahuzódó lánczból, melyek közül az egyik, mivel csak szárnyalva volt, sebes futással csakhamar láthatlanná lön. A kecskepásztoroknak is kellett zsákmányt ejteniök rövid, hajitó botjaikkal. Az egymást hivó arabok mindig közelebb jöttek. Ha ekkor hátultöltő fegyverem van, semmi esetre sem menek ült volna meg tőlem az alig harmincz lépésnyire hozzám oldalt kitörő gyönyörű ariel-antilope bak. Néhány lövés történt még vadásztársaim részéről, s számos gazella törtetett