Vadász- és Versenylap 12. évfolyam, 1868

1868-01-20 / 2.szám

19 többet szenved az éjjel nappal szüntelen föl s alájáró gőzösök hullámaitól. A Bács és Baranya megyékben elterülő dunamelléki talaj ugyanis csupa lőszképletböl áll, és ennek omlatag, és mindig függőleges irányban hasadozó természeténél fogva nagyobb áramlatok, például a parthoz közel járó nagy vontató gőzösök okozta hullámzásnál, sokszor több ölnyi part terület is egyszerre szakad a Dunába, s a vizi szabályozás ama tana, mely a part hosszában és a gátak mögé fát ültetni rendel, itt ugyan nagyszerű kudarczot vall, mert ha egyszer az örökké háborgatott folyam a part széleit alámosta, mi különösen sekélyebb vizállásnál történik, a reá következő nagyobb viz a partot, a rajta levő nagy szálfaerdővel együtt okvetlenül elsodorja. Ezt aztán a viz magával vivén, hol megakad, ott zátonyt és később szigetet képez így változtatja helyét nem századokon, de kisebb időközökön át a viz folyása és a földésznek sokszor nagy munkájába kerül kipuhatolni, hogy e változások különböző időben mily befolyással voltak a két part alakulására. Majd ha egyszer a mohácsi szigeten leszünk, megmondom, hogy véleményem szerint hol folyhatott a Duna akkor, midőn hadaink Mohács alatt oly ügyetlen és vakmerő harczot vivtak,— most még az előttünk elterülő porondok vonják magukra figyelmünket, melyek a Dunát több ágra osztják, és melyek közt a gőzösnek baj nélkül áthatolni valóságos föladat. Ezek egyikén a távolból hosszú fekete vonalat, vagy inkább foltot pillantunk meg, mely közelebb jövet mindinkább szélesbedik és az egész porondot elfoglalni látszik. Még inkább közeledve azt tapasztaljuk, hogy ezen foltból tömérdek függőleges vonal merevedik fölfelé, mely nem sokára ugyanannyi kérdőjellé (?) alakul át, s a porond fölszíne valóban ugy néz ki, mintha csupa fölállított §§-al volna tele. Végre még inkább közeledve azt vesszük észre, hogy ezen kérdőjeleknek és §§-nak, szép piros orra, feje és ép oly piros lába is van, és hogy ezen élettelennek látszott tömeg ugyanazon perczben gágogva szárnyra kél, és a szó teljes értelmében egy nagy felhő gyanánt tova repül. Ekkora folt vadlibát nem láttam együtt soha; bizonyosan volt vagy háromezer egy rakáson és ide gyülekezett talán az alföld különböző vidékeiről valamennyi ? Nem! ime alig fél óra alatt egy másik porond felé közeledünk, és ez is csak ugy meg van ily vendégekkel rakva, mint az előbbi ; találkoztunk ezen kivül szintén elköltözni készülő vadrucza és gázlók, különösen libuczok és lilék foltjaival; fent a légben pedig, anélkül hogy láthattam volna, szélkiáltók fütyörésztek, minek hallatára önkényt a sárrétnek rég elenyészett vadászataira emlékeztem, nem minden sajnálkozás nélkül vissza! Mennyivel sebesebben haladnak e szárnyasok, mint a mi gőzösünk ! Még sokáig hallottam dallamos füttyeiket, melyek sajátszerű lágysággal és mégis oly élesen hangzottak le a magasból, midőn ők már jóval meghaladtak bennünket. Mind e szárnyasok, midőn költöznek, különösen a liba, daru, a gémek, lilék, és általában azok, melyek hangot adnak, folyvást szólva s egymást hívogatva teljesitik fáradalmas utjokat. Azok, melyek útra kelve fent, a légkör felsőbb vonalában repkednek, hirt adnak még netán itt mulató és magukban könnyen itt veszhető társaiknak, mintha azt kiáltanák le: jertek,jertek ! itt az idő,keressünk most melegebb éghajlatot, itt megfázunk s éhen halunk ^ha majdan kitavaszodik, ismét visszatérünkMily boldogok e madarak! miért nem tehetik ezt az emberek is ? miért kell nekünk 2*