Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-02-28 / 06. szám

85 habár különben szép napokon is inkább aludja ki jól magát otthon az ember s tartogassa jobb időre erejét. Mert először is illy énkor a vad rejtett nyugalmas fekvéseket keres, hol nem könnyű hozzá férni, továbbá soha nem számíthat az ember állandóan egyenlő széláramlatra. Mihelyt a légár hol erősebb, hol gyengébb lökései megtörténnek, a vad is feljebb vagy alább vonul idestova, alioz képest a mint a szél, szirtlapokhoz és meredek hegyoldalakhoz ütödése által alakúi. Homályos, hives napok, habár csendes eső esik is, valamint vihar utáni órák legtöbb kilásást nyújtanak tartós lesidőre, s egyszersmind jó sikerro. „Ezzel össze van varrva a vadászszerencse; mindig lő, valahányszor vadászik" . . . szokta az irigység némelly szakvadászra mondani. De hogy az szerencséjét csupán a vadásznapok helyes megválasztásának, az üldözött vad sajátságai és szokásai helyes ismeretének, s végre egy kis, nem épen könnyen megszerezhető találékonyságnak köszönheti, azt ritkán vetik mérlegbe. Ha az ember egy 8 —1000Ü holdas, egyetlen vadászra utalt vadásztér terjedelmét felgondolja, bizonyára olly meggyőződésre kell jutnia, bogy a lesjárónak a jó síki vadászt illető minden egyéb tulajdonságokon kivül, valamennyi forgó szigorú ismerete, a választandó körülmények gyors áttekintése, igen gyakorlott szem és különösen kitartás is lényegesen szükséges. Évek telhettek el, mig az ember mind e tulajdonokat és a kellő ügyességet magának megszerezte. Arra nézve, hogy a magas hegységi lesjáratok ne csak a vadász, de a tulajdonos javára is szolgáljanak, múlhatlanúl szükséges czélszerü összeköttetésű vadász és lesjáró ösvényekről gondoskodni. Csupán ezek teszik lehetővé, hogy az ember igazi jó sikert elérjen, és ritkán maradjon eredmény nélkül. Ki ne lett volna már azon helyzetben, midőn óriási törpe fenyöbozótok választották el a vadtól, mellyek sűrűségben a folyondáros amerikai őserdőnek sem engednek ? Ki ne káromkodott volna már e fenyőfaj behálózó karjai közt, zürt-zavart növése fölött, s ne pillantott volna, ha ugyan feje még helyén volt, vágyólag az előtte hozzáférhetlenűl elhaladó vad felé ? Szükségesekké teszik a lesjáró ösvényeket még egyéb körülmények is, mint henye fenyők nagy terjedelmű zárt téréi, különös nehéz járatú védetlen sziklák, mellyeket gyorsan meg kell kerülni stb. Illy ösvények azonkívül még azon előnyt is nyújtják, hogy a vad ugyanazon okból mint a vadász, hogy t. i. könnyebben és gyorsabban jusson czélhoz, ezeken forog, és annálíogva hajtóvadászatoknál biztosabban jö a lövonalra. Gyakori, bár talán kevés bbé ismert mesterfogás zerge és szarvasvadászatoknál, az elsorolt helyi viszonyok meglétében, hogy több keskeny lesjáró ösvényt különböző ágakon egy pontra vezetnek, melly pont aztán különösen jó lesállomást képez, miután az ösvények ágazatai a lesállomástól puskalövésnyire végződnek. Akár békés elvonulás közben, akár űzetve aztán a vad ez ösvényeken forog, és ezek segélyével nemcsak szaporábban, de biztosabban is kerül lövésre. Még egy^ismeretet kell a hegyi vadásznak elsajátítni: a vadak különféle