Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-02-20 / 05. szám

66 nézve fokozódni, ha azokat vadászati szempontból tekintjük. Valóban, erdők, berkek, folyó patak s hegyek, völgyek mint a.regenyes tájkép fö kellékei Pozsony vidékiről nem hiányoznak, hol pedig mindezek fellelhetők, ott többnyire nem csak a tájkép benyomásainak gyönyörében, hanem a vadászat élveibon is lehet részesülni; mert csak is ritkaság, hogy dús virányu s forrásokban gazdag nagyobb erdős hegységekhon, vagy a nagyobb folyók mentében elterülni szokott tövér növényzetű ligetekben ne honolna itt-ott a szárnyasoknak vagy szőrméseknek egyegy családja. Ha Bécsből gőzhajón lefelé utazva, Dévénynél Dunánk szőke habjai hazánk határain áthoznak, a balparton felnyúló s dús lombú erdeivel majdnem a pozsonyi szöllőkig terjedő „Kohol" hegy fogja mindenek előtt figyelmünket megragadni, míg ettől ellenbátor a Duna jobb partján a Dévénytől egészen Pozsonyig regényes esoportozatokban elterülő ligetek tűnnek fel kémlelő vadász szemeinknek, első tekintetre már mintegy gyanittatván vélünk, hogy mindezek nem lehetnek vadtalan erdőkörök. E feltevésben pedig valóban nem is csalódnánk, mert mig a „Kobel" hegy sűrűségeiben nem ritkaság a szarvas, őz, róka, nyúl és annak idején a szalonka, addig a jobb parti ligetekben olly szép számmal tenyészik vadon a fáczán, bogy a ligetekot valóságos fáczánosoknak lehet nevezni, mellyekben fáczánon kivül van őz, nyúl s néha szalonka is elég; mit annyival is inkább lehet csodálni, mert o ligetek legnagyobb része kitáblázva sincs. Ezen erdőkörök azonban Pozsony vidékének vadászati tekintetből távolról sem képezik legérdekesb részeit, mert mi tagadás benne, a lővadászt is olly vadak érdeklik leginkább, mellyok már a ritkábbak közé számíthatók s ennélfogva vadászatuk — a kézrekeríthetés esetlegessége és lievélyünknek az esélyek döntő perczében kimondhatlan fokoztatása következtében, leirhatlan varázzsal bir. Olly rengeteg erdőségek tehát, hol vadkanok röfőgése és szarvasok rigyetése hallható, bizonyosan minden lővadász előtt érdekesebbek olly kisebbszerü ligeteknél és berkeknél, hol a szárnyasok csirregése és a nyulak dobolása között legfelebb egy itt ott ellátogató őzbak bőgetéso üti meg elvétve füleinket. Eszerint tehát a pozsonyi erdőkörök lcgérdekcsbikét is az éjszak-kelotnek eső azon begyláncz képezi, inollybon vaddisznó és rőtvad különösen a téli hónapokban annyival inkább nem ritkaság, mert ezen erdőkörök a hírneves stomfai és malaczkai vadastérrel levén határosak, azokból gyakran szép számú tálkákkal népesedik. Ezen hegység éjszaki része azonfelül a szabad vadászathoz tartozik, s kinek kocsi, ló s néhány jó kopó áll rendelkezésére, az a legérdekesebb vadászatokban részesülhet. Délkeleti része ezen hegységnek azonban a város tilosa, melly azt több erdőkörre osztva rendesen bérbe adja. A város ezen hegyi vadászatait jelenleg két — az úgynevezett blunienaui és a zei'gehogyi vadásztársaság birja bérben, mcllyeknek egyes jó lövő tagjai évenként, több szarvast, vaddisznót és özet ejtenek el. Az imént megnevezett erdőkörök regényes fekvésüknél fogva a vadászat élvét kimondhatlanúl emelik. Mig óriási bikkek bűvös árnyékában dobogó kebellel várja a vadász a közelgő agancsárt, addig a völgyben elrobogó gőzmozdonyok morajára százszoros viszlianggal válaszolnak a hegyek; s midőn valamelly kiálló sziklacsúcsról a völgyöntúli hegyoldalnak irányozza kémlelő szemét: előtte teremnek az ezüst