Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-12-30 / 36. szám

582 nek előtt egy nagy „bauleeah" (bengal hajófaj) Kalkuttában kibérlendö; illyet mindenkor találunk, de mulhatlanul szükség, hogy az iránt tisztába jöjjünk, váljon a hajósok jártasak-e a keleti bengáli folyókon. Minden jóravaló „bauleeah" egy csi­nos cabinenal, hálószobával sat. van ellátva, azonkívül a fedélzeten erős ponyva a cselédséget a napsugarai ellen védi. Három szolga jobb, mint kettő, mert igen czél­szerü, ha egy közülök puskával is tud bánni, a másik főz, a harmadik pedig a többi munkát elvégzi. Pénzre szükség van, hogy a hajtókat és kalauzokat űzethessük; burgonyát, rizst, sós hust és egy két darab baromfit viszünk magunkkal. Elegendő lőkészletet, továbbá legalább két puskát, egy vont és egy sima csővüt. Hogy a kirándulás eredménydús legyen, ahoz íegalább egy hónap kell; az élet igen kelle­metes, és ha nem vadászunk, útközt pedig az érdekes látványok nézésébe beleuntunk, cabineunkban irunk vagy olvasunk, mi czélra ismét szükséges, hogy a nélkülözhet­len bútorzatot, t. i. egy asztalt, néhány széket és a charpoyt vagyis ágyat megsze­rezzük ; ez utóbbi a mosquito bálóval múlhatlanúl el legyen látva, mert a soonder­buni mosquitok rendkívül vérszomjasok. A „burder" vagyis barna majom seregesen látható és furcsa taglejtéseivel a fák közt igen mulatságos látványt nyújt. Milly kellemetes érzés az esti hűsben egy keskeny „khalon" (csatornán) ha­józni, melly fölött a siirü lombozat valóságos lúgost képez. A vadász fülei és szemei minden tárgyra és hangra figyelnek, mellyeket a parton észrevesz. A folyó minden kanyarulatánál délczeg gimvad falkát, otromba testű rhinoczerost vagy talán „a jungleok kényurát" is megláthatjuk. íllyenkor szivünk félelemmel vegyült örömében erősen dobog, a kéz pedig ösztönszerűleg a biztos fegyver után nyúl. Eme perczekről és nem csalódásairól el­mélkedik hosszú évek múlva kandallójának tüze mellett az agg sportsman. A lőfegyver ölereje. Sokszor halljuk a panaszt „e fegyver jól talál, de nem teríti le a vadat." Sokan túladtak ez okból értékes,jól fekvő fegyverükön, s sok keserű vitára adott alkalmat a fegyver ütötte üszök. Voltak babonás vadászok, kik golyóikat különböző eljárás­sal akarták megmérgezni; mások, kik a próbálgatok közé tartoznak, s hogy golyóik üszkös sebet ejtsen, majd a fegyver csővét engedték berozsdásodni, majd eczet és étető szert öntöttek a csőbe, csak hogy mérges legyen ölése. Némelly fegyver golyója vagy söréte hirtelen gyuladást okoz, melly csakhamar üszőkbe megy át, s halállal végződik, míg más fegyver olly szelíd hatású, hogy még az átható golyó vagy sörét sem képes leíeritni a vadat. Mi azt hisszük, hogy az üszök léte vagy hiánya felületes vizsgálat eredménye. Hogy a golyó vagy sörét a cső tői nyerjen többé kevésbé mérges tulajdont, összeférhetlennek látszik a dolog természetével. Itt meg kell említenünk, hogy nagyon sokan az üszök alatt nem a gyenge, vagy erős lövést értik. Ez sokak nézete szerint független az ölerőtől; a fegyver majd erősen lőhet, azaz töltését gyorsan s erősen röpítheti tárgyára, a nélkül, hogy öljön. — Ha bebizonyítható volna, hogy ugyanazon fegyver ugyanazon ügyes kézben rendes távolban is nehezen teritné le a vadat, akkor meg volna fejtve az üszök léte vagy hiányának eszméje, habár nem is elméletben, de a gyakorlatban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom