Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-11-30 / 33. szám

.527 II. A nstbrádi különfogadás. A vajai agárversenyröl írt jelentésemben megígértem, hogy a Bottka Béla és Recsky Miklós urak között létrejött fogadás eredményét is közlendem. A verseny megtartására nov. 11-ik napja, s helyiségeül Nábrád lön kitűzve. Már a megelőző estén összejöttünk nebányan az agarász pajtások közül Bottka Béla barátunk vendégszerető házánál, hol a legszívélyesebb fogadtatásra találván, természetesen azonnal kedvencz tárgyunkra tértünk s az agarászat terén részint általunk tapasztalt, részint atyáinktól hallott események elbeszélésében kimerithetlenek valánk. Az idő illynemü kellemes beszélgetések között és adomáktól fűszerezve gyorsan repült, s már az éjfél is elérkezett, midőn Ujfalussy Sándor barátunk azon nyilatkozattal epte meg a társaságot, hogy neki nagy kedve volna ezen szép holdvilágos éjen a Szamos átúszására s egyszersmind kijelenté, hogy ha közülünk valaki erre vállalkoznék, ö ezen szándékát végre is hajtaná. Erre Recsky Miklós azonnal késznek nyilatkozott s a szükséges előkészületet rögtön megtették. Mi aggódva egészségük veszélyeztetése felett, mindent elkövettünk szándékuk meggátlására, de mindkettő sokkal határozottabb jellem, mintsem egyszer kimondott szavaiktól őket többé bármi is eltéríthetné. Az idő ekkor éjjeli egy óra volt s a lég fagyponton. Látván, hogy a dolog megakadályozása nem áll hatalmunkban, nem csekély aggodalmak között kisértük le őket a csak pár száz lépésnyi távolságra folydogáló Szamoshoz. Alig hogy a parthoz érkeztünk, ők azonnal a habokba ugrottak s a folyamot oda és vissza szerencsésen átuszták; melly esemény örvendetes eredménye által jó kedvünk még inkább felfokozódván, majdnem világos reggelig vigadtunk. Felvirradván a fogadás megtartására kitűzött nap, ízletes reggelink elköltése után azonnal kocsikra ültünk a helyszínére monendők, liová hátas lovainkat máikora reggel előre küldöttük. A talaj, mellyen a versenyt megtartani határoztuk, laza homok volt, mellyen sík és halmok egymást váltogaták. Birákúl a tulajdonosok a társaság három tagját kérték fel s azon elvet fogadák el közös alapúi, hogy kevés különbség a hajtásoknál figyelembe ne vétessék, hanem a verseny addig folytatandó, mig az egyik agárnak a másik fölötti fölénye határozottan ki nem tűnik. — Ezen előzmények után hozzá fogtunk a kereséshez, s csakhamar egy rögös vetéstáblának széléből kigördült a nyúl, mellyet természetesen harsány hajrá-k! között azonnal bemutattunk az agaraknak, s melly mintegy 700 öles csinos futam után a nyeregbe került. Hajtás végeztével a bírák az Ítéletet nem vélvén kimondhatónak, a keresést tovább folytattuk, s ennek eredménye kevés idő múlva ismét egy másik nyúlnak kiugrása lőn, melly az elsőhöz hasonló tartamú futás után szintén elfogatott. Ekkor a birák kijelenték, hogy ámbár a Recsky Dámája mindkét hajtásban fölényt tanúsított a Bottka Kisasszonya fölött: mindamellett ők azt olly határozónak nem tarthatják, hogy annak alapján az ítéletet kimondhatnák. Most azonban Bottka Béla úr kijelenté, hogy ő részéről a most végbe ment két futásból tökéletesen meg van győződve Dámának Kisasszony fölött ez alkalommal kimutatott fölényéről s ennél fogva nyertesül a fogadásban Recsky Miklós urat ismeri el. A fogadás eként a tulajdono-