Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-10-20 / 29. szám

472 eladásra kerül; ígérik a pezsgős reggelit az árverés helyén, s már jó előre híreszte­lik csikaik érdemét, a szolgálatra kész magasztaló tollak által. De tovább is elragad illy dúsan jövedelmező vállalat csábja. Gombaként szaporodnak az új tenyésztők, te­nyésztársulatok, s összevásárolnak mindent, a mi piaczra jön. Nem kérdik ezek az állat valódi értékét, hanem ha azon tulajdonokkal bir, mellyek csikaját ajánlják, ha sebes vérű vagy épen maga is sebes futó ló, bármelly árat készek fizetni érette azon hitben, hogy ha a szerencse kedvez, rövid 1 l/„ év alatt visszakerülhet a tőke s azontúl sok évig újra. És valóban a meddig a fogadási mania olly mérvekben mozog, mellyek a rendes kiadásokkal, de még a szokott játékkülönbzetekkel is semmi arányban nin­csenek, hogy p. o. egy szerencsés coup 20—30 drága egyéves árát busásan meg­fizeti : addig az annak tárgyául szolgáló ló árai is egészen szeszély szerint fognak száguldozni a való érték felett, és ebbői a tenyésztési speculatió logicailag is me­ríthet jogosultságot vállalata olly rentabilitásához, mellyet más solid-speculatió, vagy mellyért kárpótlást az általunk kinált árak — nem nyújthatnak. Hogy a valóban jó tenyésztmény az emiitett viszonyok között megbecsül­hetleri, ez természetes, de mi a fashionable vér után induló tenyésztők seregét még inkább buzdítja, ez azon körülmény, hogy a hires származású ivadék, még ha rosz is, ügyes kezeléssel dús jövedelem forrásává lehet, tehát mindenesetre magas árakért kelhet el. Angliában tapasztaltam s megerősítve is haliám avatott turfitáktól, hogy egy-egy jó hangzatu származású két éves, ha meg nem jelenve a pályán kö­zépszerűségét el nem árulja, igen könnyen jövedelmezhet 1—2000 font sterlinget tulajdonosának az által, hogy a fogadó közönség — légyen önsejtelme, légyen a folytonosan éber augurok és egyéb fogadási ágensek őszinte vagy érdeksugalta in­tései folytán — azt reá fogadás által a Derbykedvenczek sorába emeli, a tulaj­donosnak alkalmat nyújtva ellene fogadni, mit bizonyos nyereséggel és bizonyos foki g a becsült-1 codexével meg is férőleg tehet. Tudok erre példát a jelen évben is; de ha nem csalódom, olly bizalom ébresz­téséhez a nagy közönségben még egyéb is szükséges jó pedigree-jü csikónál, olly esetek mindenkor kivételesek maradnak; túlbecsülik tehát a nagy siker esélyeit a tenyésztők ebben is, midőn kanczáik ivadékainak illyen jövőt a priori tulajdo­nítanak. Azonban az mellékes kérdés, van-e nincs e jogosítva a tulajdonos sze'ditő árakat szabni árujára. Szintúgy hiú dolog a felett töprenkedni, valljon a fenn­ecsetelt csábító körülmények fognak-e túltermelést előidézni, a minek kétségkívül mutatkoznak némi előjelei, és ezen túltermelés fog-e és mikor fog ellenhatást gya­korolni a jelen abnormis árviszonyokra. A tenyésztők kiábrándulásának és a piacz elárasztásának gyümölcsét egy más kor élvezheti. Nekem szemlélkezési té­nyezőktől eltekintve csak is a jelen uralkodó viszonyokkal volt dolgom s ezeknek alapján, és illetékes szakférfiak hasonló nézetével támogatva, nem átallom azon meggyőződésemet kifejezni: hogy a jelen és legközelebb jövőben valóban jó kan­czákat, értéküket félig-meddig megközelítő árakon — kivéve az árverések kiszá­mithatlan eshetőségeit, kivéve egyes véletleneket, hol egy-két kanczához szabad

Next

/
Oldalképek
Tartalom