Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-10-10 / 28. szám

.455 repülnek; erösebb széllel jobb vadászat is esik reájuk, mert magasabban szállván a parton levő hálókat kikerülik. Az eredmény többnyire az idénytől és a széltől függ : némelly napon százat is lőhetsz, reggelre pedig egyetlen egy fürj sem lesz a szigeten. September végén a fürj már „avis rara," de ekkor a galambok és erdei szalonkák kezdik meg vándorlásukat. A galambok — többnyire sziklagalambok— roppant soregekben vonulnak keresztül és köztük a közönséges vadgalamb sem ritkán látható. Az erdei szalonkák october elejétől november derekáig húznak; csak kevesen telelnek a szigeten, mert a kemény földön nem sok rejtet találnak. Márcziusban ismét visszafelé költöznek. A téli hónapokban Capri, mint vadászóhely, nem igen ajánlható, mert a tengerpartján tartózkodó vizi vadnál egyebet alig lehet találni; ha azonban a sportsman a brigantiktól nem fél, elég mulatságot talál a szomszéd szárazföldön Eboliban a salernói sikon. Itt a tengerpart 40 mértföldnyi posványos területén számtalan vizi szalonkát lőhet. Eboli elég magasan fekszik, és télen ment a hidegláztól; a dombokon és egyéb magaslatokon az erdei szalonka vadászat télen át többnyire igen jó, s miután a rejtek leginkább 4 láb magasságú mirtus bokrokból állnak, a vad könnyen czélbavehető. A porsanoi erdőség a Bourbonok uralma alatt királyi tilos volt, most szabad vadászat. Itt elég rókát, farkast és vaddisznót lehet ugyan találni, de a miként einlitém a „Fra Diavolo" családbeliek is laknak benne. E vidéken örök időktől fogva zsiványok tanyáznak, mellyeket a falusi nép elrejt és táplál. Némellykor a katonaság vagy a rendőrség egy kettőt közülök elcsip ugyan, de maga a faj ki nem irtható. Egyébiránt 1859—1860-ban három hónapot Eboliban töltvén, naponként kutyámmal vadásztam anélkül, hogy csak egyszer is valaki megállított volna. Ugyanakkor egy barátom is lakott nálam, ki azonban egyéb tárgyakkal lévén elfoglalva, a szalonkát csak sülve szerette látni. Távollétemben ennek mondotta el házi gazdánk a rémséges dolgokat ama rablókról, kik körülöttünk tanyáztak. Ha elkéstem, kövér kezeit dörzsölve, azt sugdosta aggódó barátomnak: „lám mondtam elfogták, csakugyan elfogták,E giovane! Ah e giovane il signorino." Komolyan hiszem, hogy a jó ember megharagudott reám, ha átázva, éhesen, de szalonkákkal megrakottan haza jöttem. Meséinek azonban ama jó hatásuk volt, hogy barátom csak igen ritkán ment vadászni. A posványság közepette állanak a paestumi római templomok romjai; az eltört nagyszerű márvány oszlopok a földön hevernek. Ennél pusztább és elhagyatottabb helyet alig lehet képzelni. Az egykori nagy kiterjedésű város helyén néhány nyomorúlt kunyhó van, mellyekben a bival-pásztorok laknak ugyan, de a hidegláz miatt éjjel nem mernek a földön hálni, hanem 15—20 lábnyi magas póznákon függő ágyakban, mikbe csak lábtókon juthatnak. Napnyugtakor nedves köd emelkedik a mocsárokból, s jaj annak, ki azt beszivja. A vizi szalonkavadászat itt mindenfelé kitűnő, de az ingoványok miatt veszélyes. Némelly helyen a talaj kemény, de alig egy ölnyi távolságban elsüppedhetsz. Még a helybeliek is könnyen csalódnak, mert a földalatti források miatt az ingoványos talaj változik. Legjobb csak oda lépni, hol zsombékok vannak.