Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-10-10 / 28. szám

.452 nek, vagy pedig mint Du Chaillu állítja, mellüket vernék, nevetséges mesének tartotta. Több kölyköt is fogott már elevenen, s egy közülök, mellyet Walker úrnak eladott, sokáig élt a telepen. A király felszólítása folytán, ki embereimtől bűvös lámpásom hirét hallotta, este felé n:igy gyönyörűségére előadást rendeztem. Utóbb tánczoltak cs a király valódi afrikai vendégszeretettel egyik leányát cs még egy fiatal nembert ajánlt nökül, megjegyezvén hogy ezek a legcsinosabbak az egész faluban ; ha azonban más jobban tetszett volna meg, ezzel is kész szolgálni. Gyöngéd figyelmét a Bekelai által megköszönve, kijelentem hogy igen fáradt lévén, ez éjjel veje nem lehetek. Vacsora után embereimnek a szokásos grogot és dohányt kiosztván, arról ta nakodtunk, mit kellessék most tenni. N'adoma, Bapi király rabszolgája kijelenté, hogy nem messze bizonyos gyümölcs érett meg, mellyet a gorillák felszoktak koresni; véleménye szerint néhányat • bizonyára találandunk, ha még a vidékről el nem költöztek. Hogy tehát korán talpon lehessünk, reggelimet a kellő időre megrendeltem, és függő ágyam mosquitohálóit gondosan összehúzván, pompásan elaludtam. Örökül két krooment hátra hagyván, Bapi király embereivel, Tom, Dick, Smoke, Bekelai és N'pagolo kíséretében délkeleti irányban megindulánk. Két vagy három mértföldnyire prairieken és bokrokon haladva át, egy sürü erdő szélén megállottunk. N'adomaval kémlelés végett az erdőbe menvén, alig néhány lépésnyire egy konda vaddisznó úgyszólván lábaink alatt kelt fel, s nem annyira félelmet, mint meglepetést tanúsítva, lassan odább ügetett; néhányat közülök könnyen lelőhettem volna, de fegyverem ropogásával nem akartam azt a vadat elriasztani, mellyet tulaj donkepon kerestem. Elég párducz- és vadszar vasniarha csapást találtunk, de a gorilláknak semmi nyomát sem láthattuk, noha N'adoma olly gyümölcsöt mutatott, melly után a gorillák mértföldokre is eljárnak. A csapásokat nézegetve észrevettem, hogy fejem fölött valami mozog; egy óriási kigyó volt, melly alkalmasint prédát lesve az ágakon ringatta magát. Közelről annyira hasonlított a különféle kúszó indákhoz, mellyek fáról fára érnek, hogy véletlenül sokkal könnyebben jutottam társaságába, mintsem ohajtottam volna. Mihelyt kétágú nyelvét megláttam, mellyet előre és hátra tolt, puskámat lekapva fejbe lőttem. Néhány másodperczig görcsösen rángatódzván az ágakat eleresztette és lezuhant, mire N'adoma machctejával fejét levágta. Ez volt a legnagyobb kigyó, mellyel valaha láttam ; hossza 31 láb vagyis 9 yard. A lövés után a közel sűrűben rezzenést hallottam, mellyet csak nagyobb vad szokott okozni; a bokrok alatt belebb mászván észrevettem, hogy lövésem egy sereg vadszarvasmarhát riasztott el. Nem sokára emberok is jöttek, kik meglepetésemre a kigyöt feldarabolván, mint igen jó eledelt maguk közt elosztották. A gorilláknak semmi nyomát sem találván, mi pedig kutatásaimnak legfőbb czélja volt, utunkat folytatva egy minden oldalról prairiekkel körülvett erdörészhez jutánk. Ennek egyik végén elállván, embereimet a másik oldalról beküldöttem, hogy lármázva rajta keresztül menjenek. Illy módon több darabot meghajtatván, különféle vad jött lövésre; többnyire n'cherri zergék — antilopék — és vaddisznók, melly