Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-09-10 / 25. szám

J396 A hajtóvadászatban magam is résztvevőn, önnek részletes leírásával nem bíbelődöm, csupán annyit jegyzek meg, hogy a községbeli lakosság saját érdekében a hajtást iszonyú hanyagúl és rendetlenül intézte, úgy hogy mire egy egy hajtásnak vége lett, nagyobbrésze a hajtóknak a rengetegekben eltűnt, s az alkotmányos illedelmes intés rutheneinknek nem használt; e helyett ha kancsukával vagy bottal fenyegettetik, alkalmasint többre megyünk velők. Természetes, hogy az ekint véghez vitt hajtóvadászat, bár a vadak hajtásban voltak — eredménytelenül ütött ki; zúgolódások közt tértünk haza s mit mi 2—3 száz embernyi segítséggel meg nem tettünk, megtette azt zádnyai lakos Görbe Mihály, ki a farkastanyát a harmatos gyepen, nedves leveleken kicsapázván több felé, egy ember által csak okkal móddal felhúzható, igen erős rugójú, s 8 éles szöggel ellátott, alig egy lábnyi átmérőjű, két három lábnyi hosszúságú erős lánczon függő, s a lánczok végében vasból készült szintén erős 2 — 3 horoggal felszerelt tőröket alkalmazott a csapásra, és pedig olly ügyesen, hogy a hol a nyom vezetett keresztül, ott egy olly nagy gödröt készitett, mellybe a tör bele fért, s a földnek felső részét egy darabban kifeszítvén, ezt vékonyra lefaragta, a tört a gödröcskében felhúzva elhelyezte, s a kiemelt földet, mint valami fedővel betakarta, úgy hogy a leggyakorlottabb szem alig ismerhetné fel illy gyanút nem keltő helyen a gyilkoló gépezet létezhetését. Az e szerint igen egyszerűen elhelyezett tőrbe augustus 15-én két farkas esett. Emberünk fegyvert soha sem viselvén, hatalmas doronggal kezében korán reggel a száraz ágacskákkal jelölt helyre sietett nappalra felállított tőreit leereszteni, s ujjongva tapasztalá, hogy a felállított három tőr közül csak egyet találhatott a rejtekben, mig a másik kettőnek gödröcskéje üres volt. Rögtön nyomra ment és csapázni kezdett, mi igen könnyen történhetett, mert a vad a mint tőrbe esett, az éles horgokkal ellátott tőrt maga után vonszold s a gyepet és helyenkint a száraz földet is mindenütt felszaggatá, mig részint a sok sebvér veszités következtében egy bokor gyökereibe — alig 200 lépésnyi haladás után, — a horgok beakadtak s a vadat feltartóztatták. Vadászunk a helyhez közeledve, egy öreg himfarkast pillantott meg, melly fekhelyéből kiugrani s közeledtére nagyokat szökni igyekezett, csak hogy a láncz ezt igen kicsire engedhette ; mire hozzá közeledvén, fejére hatalmas ütést mért. A farkas roppant erővel félre lökvén magát, az ütést kikerülendő, felbukott s igy feje helyett oldalába kapott ütést, mire egy erőltetett ugrással másik oldalára vetette magát, s az egyik hátulsó lábának horgos inában lévő tőrt marni kezdé, ismét felszökött, azt hive, hogy lába oda ragadt, újra felbukott s pár hatalmas ütéssel kivégeztetett. A másik tőrbe esett farkas fiatal volt s kevesebb szenvedéssel szintén ezen a módon adta ki páráját. Az aug. 16 án tőrbe esett farkasd csaknem a gödröcske mellett találtatott; a tör hátulsó két lábát csipto meg s szegezte keresztül; a 17-én tőrbe esettnek első két lába került csapdába, s mind a két kölyök könnyedén kivégeztetett. 18-án és 19-én a felállított tőröket az életben maradottak gondosan kikerülték^ 20-án azonban ismét bele esett egy, s a tört, melly egyik hátulsó lába fejét szegezte át, mindenütt a földet boronálva a fiadzási tanyáig vonszolta. Emberünk a mint ide közeledett, balról roppant odvas fát, jobbról pedig egy szirtes part alatt mintegy kiaknázott barlangot, s e két hely közt egy tisztás tért látott, melly körül mint valami