Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867
1867-01-30 / 03. szám
.'57 foglyon kivül. melly különben is nem olly könnyen lopható meg, más madár nincsen, a rókával es vadmacskával közösen, egérre, gözüre, menyetekre s evétkékre tart vadászatot, mellyek éhségtől szintén gyötörtetve előbújnak rejtekeikből, s azalatt míg az erdőaljban fa- és fűmagot szedegetnek, vagy ha a menyétek apróbb madarak, s a hó alatt egész alagutakat vájó egerek után lesekednek, a náluknál sokkal erösebb, s valamennyi dúvad közt legravaszabb s legfürgébb nyest által falatnak fel. Különben a nyest egyáltalában nem szeret rókával vagy vadmacskával találkozni ; ez utóbbi különösen halálos ellensége, mcllynek karmai közül, ha egyszer megkaphatja, menekülni nom tud; a rókától ellenben csak akkor kell tartania, ha az nyílt mezőn éri utói s különben nincs fa, mellyre hirtelen felkaphatna. Ebben különben rendkívüli ügyességgel bir; perez alatt felugrik a legmagasb fára, s mint az evétke, egyik gallyról a másikra több tér-közön ölnyire szökve, egész erdőt képes átgallyazni anélkül, hogy földre szálljon; ha pedig erre szánja el magát, és különösen akkor midőn odújából kiötlik, villámgyorsasággal fut le, a fatörzsön végig és sebten iramodik tovább. Ezt óvatosságból teszi; egyrészt hosszabb időzés által nem akarja elárúlni vaczkát, másrészt pedig azon esetre, ha ezt a vadmacska már megsejtette volna, s ugyanazon a fán utána lasekednék, mi gyakran megtörténik, ennek mogroh,mását a sebesség által iparkodik meghiúsítani. A nyestnek ezen csudálatos gyorsasága, mollyet én egy alkalommal személyesen észleltem, többnyire vésztbozó a fán ülő, vágyott gondatlanul foglalkozó madarakra nézve; midőn a küllő vagy harkály kopogását hallja, vagy azt, veszi észre, hogy a gallyakon a téli nap sugaraiban nagyobb madár sütkérezik — azalatt míg amaz nyelvével a szúféreghez férkőzni iparkodik, ez utóbbi pedig csőrével esőtől ázott szárnytollait igazgatja, a pillanat alatt hozzá szökött nyest martalékául esik. Ez utóbbira vonatkozólag még csak annyit kell megjegyeznünk, hogy forgása már janúár közepén, a kövinyesténél tehát egy hóval előbb történik. Martins végefelé kilencz bét multával a nőstény három legfölebb négy világtalan kölyköt vet, mellyeknek látói csak 10—14 nap múlva kezdenek nyílni. Félnövésü vagy is süldő állapotukig a fiakat anyjuk nemcsak szoptatja, de falattal is ellátja. Mennyit kell ennek fáradnia, hogy nemcsak magát, kinek emlős állapotában sokkal nagyobb táplálékra van szüksége, hanem ezenkívül három vagy négy torkos fiát is a szükséges élelemmel elláthassa! Gáspár gazda azt vitatta előttem, bogy a nyest télen át makkot és más erdei gyümölcsöt is eszik, mit azzal kivánt bizonyítani, hogy fogáskor akárhányszor talált a nyest odújában makk- és bikkmaghéjat. En ezt tökéletesen elhiszem, mert bár e jelenséget abból is ki lehet magyarázni, bogy a nyest olly odút foglalt el, mellybcn azelőtt evétke lakott, de másrészt tagadhatlan, bogy a hústevő dúvadak legtöbbjei növényfalattal is táplálkoznak; igy a medve igen szereti az erdei epret és áfonyát, a róka egész sor szőlőt képes egy éjen át lekoppasztani, télen pedig megeszi a csipkét és más erdei bogyónemüeket; azon körülmény pedig, hogy a fiatal korában fogott nyestet tejbe mártott zsemlyével növelék fel s hogy a nyest egyátalában kedvelője a méznek, mit azáltal szerez meg, hogy az erdei méhek odvába kiállhatlan szagú hullatékát ejti: ez adatok után egész bizonyossággal állíthatni, hogy szorultságból megeszi biz ö a makkot s más erdei