Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-01-30 / 03. szám

.'57 foglyon kivül. melly különben is nem olly könnyen lopható meg, más madár nin­csen, a rókával es vadmacskával közösen, egérre, gözüre, menyetekre s evétkékre tart vadászatot, mellyek éhségtől szintén gyötörtetve előbújnak rejtekeikből, s aza­latt míg az erdőaljban fa- és fűmagot szedegetnek, vagy ha a menyétek apróbb ma­darak, s a hó alatt egész alagutakat vájó egerek után lesekednek, a náluknál sokkal erösebb, s valamennyi dúvad közt legravaszabb s legfürgébb nyest által falatnak fel. Különben a nyest egyáltalában nem szeret rókával vagy vadmacskával talál­kozni ; ez utóbbi különösen halálos ellensége, mcllynek karmai közül, ha egyszer megkaphatja, menekülni nom tud; a rókától ellenben csak akkor kell tartania, ha az nyílt mezőn éri utói s különben nincs fa, mellyre hirtelen felkaphatna. Ebben kü­lönben rendkívüli ügyességgel bir; perez alatt felugrik a legmagasb fára, s mint az evétke, egyik gallyról a másikra több tér-közön ölnyire szökve, egész erdőt képes átgallyazni anélkül, hogy földre szálljon; ha pedig erre szánja el magát, és különö­sen akkor midőn odújából kiötlik, villámgyorsasággal fut le, a fatörzsön végig és sebten iramodik tovább. Ezt óvatosságból teszi; egyrészt hosszabb időzés által nem akarja elárúlni vaczkát, másrészt pedig azon esetre, ha ezt a vadmacska már meg­sejtette volna, s ugyanazon a fán utána lasekednék, mi gyakran megtörténik, ennek mogroh,mását a sebesség által iparkodik meghiúsítani. A nyestnek ezen csudálatos gyorsasága, mollyet én egy alkalommal személyesen észleltem, többnyire vésztbozó a fán ülő, vágyott gondatlanul foglalkozó madarakra nézve; midőn a küllő vagy harkály kopogását hallja, vagy azt, veszi észre, hogy a gallyakon a téli nap suga­raiban nagyobb madár sütkérezik — azalatt míg amaz nyelvével a szúféreghez fér­kőzni iparkodik, ez utóbbi pedig csőrével esőtől ázott szárnytollait igazgatja, a pil­lanat alatt hozzá szökött nyest martalékául esik. Ez utóbbira vonatkozólag még csak annyit kell megjegyeznünk, hogy forgása már janúár közepén, a kövinyesténél tehát egy hóval előbb történik. Martins vége­felé kilencz bét multával a nőstény három legfölebb négy világtalan kölyköt vet, mellyeknek látói csak 10—14 nap múlva kezdenek nyílni. Félnövésü vagy is süldő állapotukig a fiakat anyjuk nemcsak szoptatja, de falattal is ellátja. Mennyit kell ennek fáradnia, hogy nemcsak magát, kinek emlős állapotában sokkal nagyobb táp­lálékra van szüksége, hanem ezenkívül három vagy négy torkos fiát is a szükséges élelemmel elláthassa! Gáspár gazda azt vitatta előttem, bogy a nyest télen át mak­kot és más erdei gyümölcsöt is eszik, mit azzal kivánt bizonyítani, hogy fogáskor akárhányszor talált a nyest odújában makk- és bikkmaghéjat. En ezt tökéletesen elhiszem, mert bár e jelenséget abból is ki lehet magya­rázni, bogy a nyest olly odút foglalt el, mellybcn azelőtt evétke lakott, de másrészt tagadhatlan, bogy a hústevő dúvadak legtöbbjei növényfalattal is táplálkoznak; igy a medve igen szereti az erdei epret és áfonyát, a róka egész sor szőlőt képes egy éjen át lekoppasztani, télen pedig megeszi a csipkét és más erdei bogyónemüeket; azon körülmény pedig, hogy a fiatal korában fogott nyestet tejbe mártott zsemlyével növelék fel s hogy a nyest egyátalában kedvelője a méznek, mit azáltal szerez meg, hogy az erdei méhek odvába kiállhatlan szagú hullatékát ejti: ez adatok után egész bizonyossággal állíthatni, hogy szorultságból megeszi biz ö a makkot s más erdei

Next

/
Oldalképek
Tartalom