Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-06-30 / 18. szám

J290 Alig hihető s mégis úgy van, Eisgrub-ban a kacsafogás mestere a hatvanas évek egyikében, már nem emlékszem mellyik évhen, 19, mondd tizenkilencz ezer kacsát fogott egy idény alatt. De fogjunk hozzá a fogda leírásához s írjuk le olly élénk eleven színekkel, hogy ha kinek hozzá kedve kerekedik, e leírás után is tehessen, ha úgy tetszik, kísérletet. Mindenek előtt szükség egy pár kicsikorában kézre kerített vadkacsát megszelídíteni, mi nem valami nagy kitanítást igénylő nehéz feladat, mert egészben csak annyit kell e szelídítettnek nevezett állatoknak tudni, hogy ételüket hol kapják, hogy el nem repülhetnek s hogy ez utóbbit ne tehessék, szárnyaikat kell időnkint lenyirbálni, vagy mint egy vadász embertől hallám, fiók korukban szárnycsontjaiknak elferdítése által a repülésre képtelenekké tenni. Kell továbbá egy ügyesen tanított kis kutya, melly füttyre értsen, szófogadó legyen, s a csoportosuló vad felé vízbe is ugorjék, s szólítva mint a jó juhászkutya fordítani tudjon, természetesen hogy mindezt ne csak szárazon a terra firmán, hanem vízben is. A tó, mellyen a kacsafogás rendeztetik, sik vízzel és nádasokkal birjon. A sík víz minél terjedettebb s a nádas kákás helyek nem kevésbé terjedelmesek legyenek. így van Eisgrub-ban is. A sík vízről a nádasokba kanyargó utak vannak kivágva, mellyek valóságos szinpadi coulissákra emlékeztetnek s mérsékelt kanyarulattal tűnnek el az igy benyírt utak a sürüségbo. Ezen coulissák a sík víz felől tíz húsz öl szélesek s mind keskenyebbre szorúlván össze, ott hol már 4—5 öl szélesek, hálóval borítvák. Ezen sikátorok mind szűkebbre szorúlnak, mindenütt hálóval fedve, mig végre a parton végződnek egy hálóból álló zsákban. Ez az egész készület. Midőn a kacsafogás ideje mogjő, a fennemlített szelíd kacsák szerepe a vadak közé vegyülni s ott mulatozva a levágott coulissák közé úszkálni, hol legkedvesebb eledelüket találják, mint Eisgrub-ban mondják, árpát szeretnek nagyon találni a viz felszínén. Mikor aztán már a szelídek a vadakkal annyira összeszoktak, hogy egymást nem riasztják vadítják, ekkor kezdődik a fogás, melly körül az eljárás felettébb egyszerű. — Ugyanis a kis kutya a sík vízen úszkáló kacsacsoportra uszíttatik a nádasban jól elrejtett vadász által. A kis kutya bele szalad a vízbe és csaholásával a kacsák csoportját felriasztani ugyan nem képes, mert a csoport többnyire megvetéssel nézi a kis kutya erőlködéseit, de azért közel nem eresztik magukhoz, hanem szépen kacsázva tovább ltibiczkolnak, húzódnak előtte. A szelídített kacsa csakhamar kiválik, mert már tudja, hogy igy hajtva csak a coulissák felé kell menekülnie, oda a kis kutya soha sem merészkedik, s mi ennél is biztosabb, csalétke; mert tudja hogy ott a víz színén pompásan duzzadozó árpaszemek várnak reá. A vadcsapat szép csendesen utána úszik s halad elől a széles és mindinkább, szűkebbé szoruló vizi uton s mikor már a háló alatti részen úszik, ekkor a kis kutya