Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-06-20 / 17. szám

J275 lévén messze a tó, egy altiszt vágtatást előre küldetett 2 dzsidással, megvizsgálandó ha átlehet-e a tavat gázolni, vagy talán úsztatni a híd mellett; cavalcádeunk ügetést követte az altisztet. Néhány perez múlva egymásután sebesen 3 lövést hallottunk előttünk és zajos beszédet. Semmi kétségünk sem volt, hogy rablók támadták meg Lozada csapatából küldötteinket, s egymásmellé sorakozva felvont sárkányokkal vágtattunk a csata szinhelyére; de az első fordulónál az altiszt lovagolt felénk felette izgatott arcczal. „Hányan vannak?" „Csak egy, uram!" „Hogyan, hát egy zsivány tói futottatok meg ?" „Nem ladron az uram, hanem lion, egy rettenetes kinézésű lion!" Illy váratlan fordulatot vévén a kilátásba helyezett csata, a dzsidásokat vezénylő hadnagygyal abban állapodtam meg, hogy ő a bozótos erdőt — mellybe a kugár menekült — katonáival körülfogja, s a kugárt a tó felé szorítja, hol mi *) elálljuk a savannát és a tó partjait. Igy is történt. Kevesebb mint fél óra alatt helyen állottunk, s egy pisztolylövésre a dzsidások hajtani kezdték felénk a bozótos erdőt. Épen a tó partjára jutottam, előttem vagy félholdnyi savanna terült el, szegélyezve mindenütt magas musaféle pálmabokrokkal, imitt amott néhány datolya pálma emelkedve fel koronájával, s ezek mögött ismét óriási Jakarandák. Pisztolyomba a távolság miatt nem bizhatva egészen, legényemnél lévő Sharp-féle puskát vettem kezembe, s dobogó szívvel és nagy izgatottság közt lestem a szegélyzet minden hullámzását, minden perezben várva a kugár előszökését. Pár szarvas, s mozsdó medve ugrott ki nemsokára s illyenkor felfelkaptam a puskát, de észrevéve a tévedést, a becsesebb vendégre kíméltem és tartottam fenn a golyót, különben a felszökő hokkok, curasacok, penelopék, és arák zörgése és lármája néhány pillanat múlva az ember figyelmét úgyis annyira megzavarta, és sodrából kiütötte, miként egyes nesz nem is tűnhetett többé fel s így történt hogy én mitsem láttam és hallottam abból a mit a mögöttem lovamat tartó legényem látott és hallott, a mint elkiáltá: „Och santissima madre del Jesus, mira, mira mi Senor, la bestia !" „A donde?" „En el palo, en la Jakaranda!" S valóban úgy volt. Az előttem égbe meredező Jacarandára tekintve, a kugár már a koronában volt, s épen egyik kiálló hatalmas villás ágra lapult. Kikiáltva az eseményt, valamennyien a Jakaranda körül csoportosultunk, s egyetlen szenvedélyes vadász sem lévén a társaság közt, mellyet csak is erőltetve sikerült bele vinnem a rögtönzött haj tó vadászatba, senkinek sem jutott eszébe ellenezni, hogy az első lövés dicsősége engemet illessen. A kugár látva a gyanús mozdulatokat, szünet nélkül mászkált, helyét többször változtatta, s csak hoszabb idő multával történt, hogy végre jobb helyet találván, *) A társaság kiviilem 2 német kereskedőből, 1 spanyol bankárból, s 2 amerikai hajós kapitányból állott, számos szolgáinkkal együtt,