Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-06-10 / 16. szám

J258 De hagyjuk ott (t. i. 1900-ban) az unalmas öreg urat s nézzük öt inkább ma 1867 június elejének ogy estéjén, a mint sárga kanczáját gyorsabb iramra intve, be­érni igyekszik a kilencz lovasból álló cavaleadeot, melly a nagy szürkét könnyeden ülö deli amazonnak lovagias környezete és kisérete. A csapat a Herrn ina-kápolna telé fordúl be — de nincs időnk utánuk nézni, inert robogva látunk jönni egy szép négyes fogatot; tiatal ezredes hajtja a négy derest, míg mellette ülő tulajdonosuk gyönyörködve nézi lovai — kivált az elsők kifogástalan actióját s talán velünk együtt azt gondolja, bogy ha a rúdon járók is elérik ötödik évüket, e lógatnak ritka párja lesz a birodalomban. Nyomban utána egy tágas landau kettős fogata méltó­ságosabb ügetéssel halad; a 16 markos két erős pej sallangos szerszáma elfedi az alkat arányait, mellyek a kulcsos szerszámból nagyszerűen emelkednének ki. Mel­lette egy elegáns izlésteljes fedeles Americaine siklik el , mellynek fakó és szürke fogatát a laissor aller közönyével kezeli tulajdonosa. Mind a két járműt s még a négy derest is beéri és elhagyja a pehely kutsírszekérbe fogott két kis szürke sár­kány, melly a köröndöt l 1 , 2 perez alatt e tömegben is megkerüli. Ha nem csalódunk Bábolnáról valók s árverés utján eladott hat közül váltak ki illy jeles ügetökké. Va­lóságos ellentétük az a két szomorú pej , melly egy szomorúan nyikorgó werklit csendesen von, a szomorúan hallgatag párral benne. Annál élénkebb a társalgás ogy Schwimmer választékos öltözékü úrhölgyei s a környező lovasok között. A Schwim­mer, melly fogatával, a könnyebb carossierfaj két angol félvérrel együtt, a legele­gansabbak egyike — megáll s azonnal még többen csoportosúlnak körüle. Időnk van néhány paripát szemügyre venni. Az a szürke ott, a magas mar- es nyakhoz szépen kapcsolt fejével s correct tagarányaival olly ismerősnek látszik .... igen, igen — eszünkbe juta freudenaui gyep 1859-ben, midőn az ezer arany császárdíjért öt ló indúlt a szakadt) osöb n s győztesnek ez a szürke Ducrow érkezett be. Azóta egy alföldi ménesben uralkodott, azóta fehérebb lett s most a koronázási szür­kék közé kell beállania. — Az a fehér serényü és farkú világos fakó a feltűnőbb kis lovak egyike s még inkább kiemeli színét a mellette álló magas sötétpej, melly az olasz és porosz hadjáratban kapott két sebe daczára délczeg >tartással hordja rokonát tábornok urának, ki lábát veszté el rajta a csatában. Egy tínoni száraz fejű Forbid­den Fruit nyugodt lovasa közeledik most a nyílt hintóhoz, mellynek közelében alig tartható már az az állani nem szerető tömör erős sárga, mellyben közelebbi megte­kintésre Beduint ismerjük meg, melly azonban nyugtalankodása miatt alig ha fogja látni a koronázási menetet. A Schwimmer most tova gördül, a lovasok vele és utána tartanak s épen jókor oszlik a megtorlódott csomó, hogy helyet adjon két — közel tizenhét markos roppant pejnek, melly egy nyitott landauban Coburg herczeget viszi küriil. A sallangos ma­gyar szerszámhoz szokott szemet meglopi a díszes kulcsos szerszám s azon meggyő­ződést kelti, bogy a sallang — ha a jukkerfogatokra tökéletesen illik is — de az en pretension járó városi fogatra a kulcsos való. A megyékből érkezett banderialisták is kihozták lovaikat s közöttük nem egy derék példányon akad meg a szem; sok falusi itjú és öreg úr is íiczkándoztatja agarász lovát s az utána düezögő Miska vagy Jancsi — bár ennyi pompáról soha sem is álmodott — úgy látszik örömestebb volna

Next

/
Oldalképek
Tartalom