Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-06-10 / 16. szám

J256 Vannak azonban emberek, kiknek számára a hajtás igen czélszerü s ezek az öreg tehetetlen sportsmanek; nem hiányzik náluk a jó kedv és akarat, de annál inkább a „locomotió" ereje, miért is tábori székük, vadász pony-juk a Somorsetféle nyereggel mindig kéznél vannak. Nagy különbség van a hajtások rendezése közt; a mit az egyik csendesen és jól kivisz, az másnak még mindenféle káromkodás mellett sem sikerül. A hajtók nyájas, de határozott hangon mindenkor utasítandók, merre menjenek : minden olhamarkodás gondosan elkerülendő, mert vannak esetek, midőn gyorsan előre nyomulva a vadat fel nem verhetik. Meg vagyok győződve, bogy a legjobb és legpontosabb hajtás mellett is három darab vad közül egyet bizonyára nem látunk; már most zaklassuk a hajtókat és két harmada el fog maradni. Lárma és kiabálás a vadászatot erdőben úgy, mint síkon elrontja. Innen van, hogy egy vagy két jó puska, aránylag mindig többet lő, mint akárhány együtt járó vadász. Amazok a vadat, a nélkül, hogy általa észrevétetnének, megtalálják, holott a hajtók első kiáltására a nyúlak felriadnak, a vén fáczán-kakasok pedig, mellyek e hangokat nagyon jól ismerik, elfutnak, mert a fáczán nem csak szárnyait, de lábait is igen szereti használni. Lehet azonban erdészek, vad tenyésztés cs mindenféle költséges hajtás nélkül is jó sportot élvezni; a legszebb fáczán-kakas és jércze „bouquet"-ot megkaphatod, csak pénzed legyen. Egy hatalmas veresképü milliónárius nagyszerű falusi birtokot szerezvén, hol nem sokára agyon is itta magát — több fáczán vadászatra meghivatott; elhatározta tehát, bogy „

revanche"-t ád barátjainak. Néhány Purdeyféle fegyvert, félmértföldnyi hosszú hálót, s 8 —10 vizslát vásárolván, magát a „sportra* tökéletesen felszerelte: hanem mikép kellessék mindezekkel bánni, ahhoz ugyan úgy nem értett, mint a nem régen megdöglött hippopotámus borjú. Nekem bizodalmasan megsúgta, hogy „ő illyesmit már látott a gyárak kerületében" (Manchester, Birmingham, Sheffield sat. hol a dúsgazdag gyártulajdonosok némellykor a sportsmant affektálják). Valamint a vendéglősök a meg nem kezdett pecsenyéket, úgy szintén a vadkereskedök szívesen visszaveszik a lőtt fáczánokat, kivéve az igen „szétlőtteket," ezekből pedig „pompás leves" kerül." Csakugyan vett is valami 200 fáczánt, többnyire kakast; néhány jércze is volt köztük a kereskedő tanácsára, hogy annál természetesebb színe legyen a dolognak ; ép úgy, mint mikor kopasz öreg urak kissé őszbe vegyült parókákat viselnek. A „kalitkák" — mindegyik 16 —12 fáczánnal — egymástól illő távolságban a bokrokban elhelyeztettek, milliónárius barátom pedig magának határozottan kikérte, hogy „oda" puskások ne menjenek. Nem tudom, váljon nagyobb szemfényvesztés kedveért kutyák vagy hajtók lettck-c alkalmazva -—- mert magam nem voltam jelen, — annyi bizonyos, bogy a vadászatot mindenfelé roppantúl eldicsértck, mert valahányszor egy kalitka kinyílt, a fáczánok belőle igen szépen kirepültek s csak igen kevésnek sikerült menekülni. Sok közülök ronggyá lövetett — ez tiszta veszteség volt, — a szépen lőtt fáczánok pedig — az ajándékokra szánttakat kivéve — két vagy három shilling veszteséggel ismét visszakerültek a vadkereskedőhöz.