Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867
1867-05-30 / 15. szám
2 43 Ritka eset s már húsz év óta nem történt, hog.y a Derbyt és az Oakst egy és ugyanazon lovar nyerje, mint az idén Daley, ki ügyes és becsületes lovasnak lévén ismerve, szorencséjet örömmel üdvözölték. A franczia Derby. A franczia Derby Chantilly gyepén évről évre új bizonysága annak, milly kevés érdekkel viseltetik a franczia nép a versenyek iránt. A legérdekesebb turfesemenyek ogyike ez, de a saját hábituékot kivéve majdnem észrevétlen foly le az egész. Évről évre ugyanazon ismert arezok láthatók, s ugyanazon vonatok ugyanezen egyéneket szállítják a gyepre, csak a szám változik az idő szerint. Chantilly aristocraticus egy versenyhely s az előkelő világ találkozási pontja. A vasúti vonat közvetlen közelében áll meg s csak egy erdőcske lombdús fasorai közt kell oda sétálni; minélfogva kocsi hintó itt alig fordul meg. Kevéssel a verseny előtt szép négyes fogat hozta a Chantilly-kastélyba a walesi hcrczeget, hova a Duehesse de la Trémoille hívta meg reggelire; ö kir. fensége azonban nem szegte meg a vasárnap szentségét s nem jelent meg a versenyre, mindenki becsülte, hogy ö fensége illy hiven ragaszkodik hona szokásaihoz. A chantillyi állványok igen csinosak és kényelmesok, dc nem elég tágasak arra, hogy az egész nézőközönséget befogadhassák, s minthogy ez úttal az ég borús volt, a sötét felhőkről sokan fordították aggódó szemeiket a fedett — de zsúfolt állványok felé. Isabelle, a Jockey Club bouquetiérejo fel alá jár, hervadt virágait még hervadtabb mosollyal kínálgatja s feszülten v árja a nap fő eseményét, a mellytöl függ; millyen ruhát fog az egész éven át viselni. Chantilly gyepén minden nő megjelenhet; itt nem olly válogatós az igazgatóság, mint a Bois de Boulogneban. Fennáll még is egyneme az étiquette de conventionnak s a demi monde szépei a baloldali állvány körül tartózkodnak, mig a párisi társaság hölgyei a Jockey Club állványa mellett csoportosúlnak. A császári állvány a középen van s mintegy súlyegyent tart a társadalmi fokozatok közt. Van aztán még két állvány; egy az egyleti tagok s egy a városi tekintélyek számára. Ez utóbbiban sok tisztelendő úr látható imakönyvvel hóna alatt. „Furcsa!" gondolja magában az angol — ez ide jő mulatni, a walesi herczeg pedig otthon marad!" Az első versenyek érdekkeltés nélkül folynak le. Néhány szakember kivételével mindenki inkább az arezokat és öltözékeket nézi. De most a nyergelésre csengetnek — siessünk helyünkre, hogy jól láthassuk a franczia Derby lefolyását. A felhők, mint hacsak erre vártak volna, megeresztik zsilipjeiket, az eső zuhog, az esernyőkből erdő támad. De ez a szárazon lévőknek alkalmatlan s hangzik a „Pas des parapluies!" kiáltás. Sokan azonban nem hajlandók behúzni az esernyőt és ázni, mig végre aztán kénytelenek az esőnél is sűrűbben hulló élezeknek engedni. „ Hallo! ez az úr itt czukorból van s fél hogy elolvad !" — „Nem szenvedheti a vizet, soha sem mosdik." — „Nyissunk aláirást s vegyünk neki új kalapot!" „Uram, im kölcsön adom kalapomat, tegye fel, de esernyőjét vonja be!" Végre lenn vannak az esernyők ; a lovak egyenként jönnek ki a megelőző canterre s a szakértők hangosan
