Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-05-30 / 15. szám

240 100-at I-re bőven lehetett kapni. Mint is ne? ki hihotné, hogy egy lé, mellynek a verseny előtt két héttel véredénye szakadt meg, s mellyet ennek következtében a munkából kivenni, pihentetni kell, melly tíz napi pihenés után csak a szerdai versenyt megelőző hétfőn gallopírozott ismét először s a hettingböl egészen kiesett — ki hihetné, hogy illy ló a Derhyt megnyerhesse V The Bake hasonló, bár kisebb mérvű bajban szenvedvén, szintén alászállott a fogadásokban, annál inkább, mert apja Wild Dayrell szivóssághiányáról lévén ismeretes, fiában sem bíztak. D'Estournel, a jobbak egyike, bár egészen épnek és versenykésznek, de egyszersmind olly szeszélyes és konok természetűnek mondatott, hogy talán lovar sem akad, ki megülje — és így ez is letűnt az emlegetett kedvenczek egéről, hol aztán Vauban, e jó alkatú, vérlószerü, valóban szép mén csaknem egyedül ragyogott, alig lehetvén ellene egyéb kifogás, mint hogy hátsó lábait nem szedi eléggé maga alá. Az utolsó napokban aztán hirtelen két új kedvencz merült fel. Az egyik Van Amburgh, a másik The Palmer. Ez utóbbi mint a legjelesb tenyésztők egyikének Sir Joseph Hawleynek lova, mint a Derby nyertes Beadsman fia s mint olly an lő melly hírszerint játszva nyerte meg kisérleti versenyét, s tulajdonosa és idomárja feltétlen bizalmát bírja : 11 : 1 állt a fogadásokban. Van Amburgh Day Vilmosnál volt idomításban, egyszerre eltűnt töle, é3 senki sem tudta, hova lett, ki vette meg; neve azonban pár nappal a Derby előtt megjelent a lóverseny-börzén s borsosán fogadtak reá. Igy derült fel a Derby 88-ik évfordulója, a csipős hideggel, északi széllel, hóval, jégdarával fűszerezett szerdai nap május 22-ko. Illy időviszonyok közt szokottnál kisebb számú nézőközönség jelent meg s didergett Epsom hires gyepén; ló azonban elég volt, mert nem kevesebb mint 30 jelent meg küzdeni a kék szalag dicsőségéért. De alig akadt közülök hat, melly második megtekintésre lett volna érdemes. Illy szemlére legkevésbbé méltónak tartottak az értők egy szomorúan magánosan járó lovat s ha valaki esetleg még is kérdezé, „hát ez mi?" s a válasz az volt, hogy „ez The Hermit," —a kérdező vállvonítva s egy sajnálkozó „óh a szegény Hermit!" megjegyzéssel ment tovább. Tulajdonosai, Chaplin úr és Machell kap. sem biztak esélye lehetőségében, mert arról is lemondtak, hogy Custance lovagolja s e hires kis jockeyt átengedték Mr. Pryornak, hogy a több eséllyel biró The Eaket ülje; „poor Hermit"-et pedig csupán azért küldték az induló pontra, hogy indúlásával (mert még indulhatása ellen is fogadtak) néhány kis fogadást nyerjen. S hogy azután ezon — a munkából betegsége miatt kivett, pihentetett és így nem versenykész állat a Der by t megnyerte : ez hallatlan sőt megdöbbentő esemény a versenykrónikákban, mert felforgat minden tapasztalást, megbíráló Ítéletet és számítást, s annak tanúsága, hogy az idei Derbymezőny a középszerűnél is gyengébb volt. Derby Stakes, tét 50 sov., fele bánat, futhat minden három éves ló, ménre 8 stone 10 font, kanczára 5 fonttal kevesebb; a második ló 100 sov. nyer. Távolság 1 % mfld. 256 aláírás. Mr. Chaplin sga m. The Hermit ap. Nowminstér, any. Seclusion, Tadmortól Daley 1 Mr. Merry sga m. Marksman ap. Dundee Grimshaw 2 Hg Beaufort p. m. Vauban ap. Muscovite Fordham 3