Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-05-20 / 14. szám

214 magyar gyepén pedig minden díjat német lovak vittek el, s csak azokat hagyták itt, mellyekért nem futhattak, sőt még ezek közül is elcsempésztek kettőt — a nemzeti és a hazafi díjat, melyért csupán magyarhoni lovak versenyezhetnek. E két díjat gr. Renard La Zingara kanczája nyerte meg, mellynek anyját Ibist a tulajdonos gróf 1864-ben Kisbérre küldte vemhesen, hogy ellés után a kisbéri mének egyikével fedeztesse. Ott ellette aztán Ibis La Zingarát, melly négy öt hét múlva haza került porosz Siléziába s ennyiből aztán magyarhoni ló. A nemzeti díj alapitói szándéka illyszerü kijátszásának azonban jövőre útja bevágva lesz, mint ez a pesti lovaregylet választmányának alább közlött határozatából kiderül. Addig, mint tavai úgy az idén is, bele kell nyugodnunk a poroszok győzelmébe — igen, a poroszokéba, mert nem csak Renard és Henckel Lázár gróf, hannm Henckel Hugo gróf is porosz, a mennyiben ausztriai birtokán igen kevés időt tölt s rendesen Poroszországban lakik — és így tanúskodhatik a magyarok szabadelvüségéről, mellyel nem tettek óvást Giles nyerhetése ellen az ezer aranyban, hol ki van kötve, hogy csak „az ausztriai monarchiában állandóan lakó ausztriai alattvaló nevezheti lovát e versenyre." — A jövőre azonban jobb volna talán e generositást megszorítva, olly szigorúan ragaszkodni a feltételekhez, mint ezt a porosz urak — meg vagyunk győződve — irányunkban tennék. Ezenkivül valljuk be, hogy az utóbbi évek súlya, nyomott pénzviszonyaink s az agio magas állása miatt — melly pénzünket külföldön egy harmadával értéktelenité — igen kevés, úgyszólván semmi versenyanyagot sem hozathattunk Angliából s így a jelen körülmények közt a versenypropositiók némellyikében fennálló védvámra szükségünk van. De térjünk vissza a versenytérre s tartsunk szemlét néhány futás főbb szereplői fölött. A nemzeti díjra nevezett 25 ló közül 11 visszavonatván, futásra mégis csak 11 maradt,mert Rooksnest mint nem magyarhoni— s gr.Pálffy József Dangu-csikaja mint két éves disqualificálva lett,

Verbena kötelezettsége pedig a nevező halálával megszűntA megmaradt 11 közül öt volt nyilvános futásáról ismeretes; Rubicon, a pesti őszi gyepen a két évesek győztese D'Artagnan, The Rising Star és Annilla ellen, és La Zingara, mellyet tavai a berlini kétéves versenyben csak az egyetlen Highlander bírt megelőzni. Ez, a Saunterer vér és idomárának neve, elég volt a kancza hírét megalapítani s már látatlanban is a kedvenczek közé sorozni. Midőn megérkezett, azok szemeiben, kik a reggeli gallopokon látták főkedvenczé vált. Pedig azonkívül, hogy pompás Saunterer háta s jó oldalzata van, alig mutathat fel egyebet, sőt előlábai egyike egészen kifelé fordúlt. Azonban teljes versenykészen jelent meg s vágtatásában sok gyorsaságot és készséget tanúsított. Rubicon egészen künn volt tavali formájából ; beteges szőrzete, tökéletes izomhiánya s gyenge futása miatt pillanatig sem volt a versenyben, annyira hogy négy öt versenytársa könnyen túl volt a Rubiconon. Bolero jó szabású, kitűnő lapoczkájú és hátsó negyedü (quarter) s erős lábú ló Gallopja gyönyörű s ha idomító tere nincs három héten át víz alatt, a győzelmet La Zingarának okvetlon kétesebbé teendé. Maniac a legjobb alkatú Teddingtonok egyike s szerencsés eltalálása mind a vér combinátiónak, mind az egyednek; futása mindenesetre a jobbak közé sorozandó. D'Artagnan a legversenylószerübb és legtetszősebb három évesek egyike. Lapoczkája, háta, hátsó negyede kifogástalan; s ne-