Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-01-10 / 01. szám

dig- elágazó képletekben jelentkeznek, s ezekkel kapcsolatban, nagy mennyiségű mészkő és dolomit alakzatok vonják magukra a geolog s természetbúvár figyelmét. Ha a természet ezen hatalmas építményei ott, hol messzire elnyúló meredek kőszirtek, éles liátgerinczok, vagy erőszakosan kicsucsorodó torlatok alakjában kerülnek felszínre, már magukban véve festői látványt nyújtanak, midőn a hullámzatos vonalakban elterülő erdőség azúrkék homályából kiemelkedve, a nap fénye rajok a legváltozatosb szinvegyület ékeit varázsolja: úgy kétszerte érdekessé válik e hegyvidék a vadászra nézve, ha tapasztalja, hogy itt több négyszög mértföldnyi területen, még meglehetősen fentartott tölgyes és bükkös erdők díszlenek, s hogy a rendszeres erdei gazdászatnál fogva, a lábas erdőtestek mellett dúsan sarjadzó vágások és sürii cseplyék váltakozván, a vad különböző fajai számára megvannak a szükséges rejtekek, mellyek nélkül a tenyészet s szaporodás lehetetlen. Itt szarvas és őz meglehetős állagban szabadon tanyáz; a farkast, rókát s apróbb dúvadakat nem is említve, mellyek itt is mint másutt sokkal nagyobb számban fordulnak elő mintsem kívánatos ; itt még, mint látni fogjuk, a fanyest honosnak érzi magát annak jeléül, hogy a nagy erdőségekben nem háborgattat!k. Állandó lakosa még e hegyvidéknek a császármadár és fogoly, még pedig mindkettő némelly helyütt szép foltokban, s nem ritka az eset, hogy vad fáczány is kerül lövésre, melly a szomszéd vadasokból kitörvén, a tél beálltáig itt keres és talál menedéket, télen át azonban eledel hiánya s a dúvadak üldözései miatt elvész. A fővároshoz alig pár órányira illy gyönyörű hegyvidék, de maga az egész táj sokszoros élvet nyújt a természetbúvárnak, a régésznek és történetirónak, mert hisz e hegyek voltak elejétől kezdve a középkor utolsó századáig történelmünk főbb eseményeinek szinholye, s ezek emlékei most is szemlélhetők. Kellemes szórakozást talál itt a művész és a vadász ember, s ha néhány napi kirándulást nem restel, mindkettő megrakhatja tárczáját és táskáját a legérdekesb tárgyakkal. Minél belebb hátid az ember azon völgyekbe, mellyek Visegrád és Esztergom közt a Duna jobb partjára nyílnak, s mellyek többnyire egy kis csermclylyel adóznak az európai folyamok fejedelmének, annál kiesb tájcsoportozatok ragadják magukra figyelmünket, s egyszerre csak szép sürü erdők, jobbra balra meglepő változatosságban nyiló völgyek és sziklafalak közt, a hegyvidék s erdei dús tenyészet mindazon jelenségeit látjuk elibénk tárva, mellyoknek sajátszerű illattal telt légkörében kebleinket tágulni, s kedélyünket azon ihletteljes hangulatba helyeztetni érezzük, melly földi léthez kötött bajainkat bár csak néhány perezre velünk egészen feledteti. A sok szép között a részletek festői csoportosulása által különösen kitűnik a visegrádi patak völgye, melly Visegrádon felül sDömös helységéhez szinte egy órányira, (ez utóbbiban a vak Béla által 1150 év körül épített zárda alapjai most is megvannak) jókora nyíláson át siet a Dunába. E két patak, a közel fekvő hegy vonalat kétfelé osztva, folyása kezdetén távolabbról is hallható robajjal nyomul előre, s miután az útjában állott akadályokon törhetlen erővel áthatolt, egy félig kopasz hegyoldal kőfalába ütközik: ebbe azonban századok hosszú során át vályúszerii medret mosott ki, mellynek végén egy kiálló kőszál lapjáról több kis zuhatagra oszolva, néhány ölnyi magasságról szintén önmaga alkotta medenczébe ömlik, s ennek kristálytiszta vizét, melly folyto1*