Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-04-30 / 12. szám

A kugár, az egyszínű párducz. Mindaddig mig Nimródok léteznek a világon, fognak találkozni mindig olly Nimródok is, kik mitsem törődnek lehetlennek látszó akad ályokkal, és legyözhetleii nehézségekkel; de akár közép Afrika sivatagjai, akár Hindosztán bozótjai, vagy Amerika rengetegei legyenek is a helyiségek, hol oroszlányokat, tigriseket, párduczokat és jáguárokat lehet vadászni — útra indulnak, előre törnek, szenvedélyeiket kielégítik, és sokszor olly népismei, természettudományi, vagy geográfiái felfedezéseket tesznek, minökhez pliilisterek csak századok után és akkor is csak — vasúton juthatnak. Vélem például sokszor megtörtént már, hogy valahova csupán azért mentem, mert kilátásom volt vadászszenvedélyemet olly vadak elejtésével elégíthetni ki, mellyeket csakis azon helyiségeken reméltem feltalálhatni. Neki indultam, sokszor igen igen messze földről; •életemet, nein egyszer koczkáztattam és sokszor olly geográfiái vagy természetrajzi fölfedezés jutott illyenlcor részemül, minőről soha sem álmodtam. Hogy az ember Európán kivül is jó vadász lehessen, ebez sokkal több kellék és tulajdonság kívántatik, mint sokan képzelik. Ha valaki körvadászaton cgy nap száz nyulat lött halomra, vagy hajtók előtt tíz húsz fáczánt ledurrantott, vagy akár cserkészeten néhány szarvast elejtett, ez még koránt sem elég arra, hogy átalán és bárhol másutt is jó vadásznak képzelje magát. A Gerárdféle jó vadász valószínűleg mindezt könnyűséggel végbeviszi; inig a nyúl- fáczán- és szarvasvadász leliet hogy Gerardkalandokban semminél is kevesebb lesz. Európán kivül nem mindig állnak rendelkezésre hajtók, sokszor a vad véletlenül bukkan reánk s önvédelemből kell 12 vadász- és versenylap. Kedd, április 30. 12. szám. Tizenegyedik évfolyam. 1867. Amerikai vadászkalandok.