Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-04-20 / 11. szám

173 Vegyes. — A tavaszi szaloilkaidényről eddig a következő tudósításokat vettük: Nógrádmegye felső vidékén, különösen a gácsi uradalomban olly jó szalonkaidény volt, minőre 1839 óta nem emlékeznek. Az első szalonkák martius 15-e körül mutatkoztak, előhadiíl a kisebb faj, a kéklábúak érkezvén. Az első darab martius 24-én esti lesen esett; azóta, az uradalom birtokosai hazatértével, ha az idő engedte, naponként hajtókkal, este pedig lesen folyt a vadászat s april 9-éig 83 darab erdei szalonka ejtetett el. Az utolsó három nap alatt úgyszólván csak a bagolyfő nagy szalonkák járták és hat fegyver három vadászaton, d. u. 2 órától esti 5-ig hajtókkal, aztán lesben, 45-öt kapott le. Az uradalmi löjegyzékekböl vett számítás szerint az utóbbi bat év alatt évenként ejtett szalonkák száma átlag 35-re lévén tehető, az idei eredmény e számot kottözve is meghaladja. Nógrád más vidékein is nagy — sőt szokatlan számmal jelenvén meg o kedves vándorok, a vadászok nagy tizedet vettek ki belőlük. Az april 8-ki esö, a hónak a felső tótság hegyeiből eltűnése, a melegebb szelek s a fülmilék élénksége most már a szalonkaidény végét hirdetik s ez tettleg be is állván, minden jó vadásznak szent Hubertben üdvöt kiván — Sesták Venczel, a gácsi stb. uradalmak főerdésze. A szilágyságban minden rosz idő daczára, mert a váltakozó esö, hó, fagy és szélvészek között alig kedvezett három tavaszi nap — igen szép számmal volt az erdei szalonka, melly az idén e vidéken nagyon későn kezdett búzni. 1835 óta folytatott vadásznaplóimat — irja Hadadról tisztelt levelezőnk — átnézegetvén, azt találtam, hogy martius 3-a volta legkorábbi s martius 23-a a legkésőbbi nap, mellyen az első szalonkát ejtettem. S az idén martius 24-én lőttem az elsőt; bár már 14 én mutatkoztak. Esti lesekre az idő kietlensége miatt nem igen jártunk s ezeken mindössze 11 darabot, négy hajtóvadászaton azonban 57-et és igy a mai napig (april 5-e) 68 darabot lőttünk. A rosz utakban vendégeim nem érkezhetvén, csak magam vadásztam két erdészemmel és vadászommal, néha még egy-egy paraszt puskás vagy udvarbeli vadászatkedvelő csatlakozván hozzánk, de bizony az illy puskás nem sokat ejtett. Vidékünk ezen sportját különben nem is lehet a slavoniai és dunamenti szalonkászatokhoz hasonlítani, mert vándoraink a minden oldalról környező roppant erdőségekben inkább megoszlanak. — W. Somogymegyében Tarnóczán a tavaszi idény alattSzéchenyi Ferencz, Kálmán, Gábor, Jenő és Pál grófok még öt vadászszal 217 darab erdei szalonkát ejtettek el. Megjegyzendő, hogy a grófok az idény legjavában voltak távozni kénytelenek, különben a fönebbi szám még sokkal nagyobbá nőtt volna. A gödöllői két vadászaton 54 darab esett. Az iharos-b erényi somogyi vonalon 352 darab vad volt az eredmény, mint ezt lapjaink elébbi számaiban megírtuk volt. Valporól még nem kaptunk tudósítást, annyit azonban tudunk, bogy a lőtt szalonkák száma már martius derekán meghaladta az ezeret. Bécs környékén a viharos hideg időjárás nem kedvezett az udvari vadászatoknak ; mártius 9-étől kezdve naponként két, három, legfőlebb hat szalonkát találtak s alig néhányat lőttek.