Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-04-20 / 11. szám

167 elérjük, s félóra múlva a tegnap Hátszegről látott sötétzöld dombot valahára megmásztuk. Pár száz lépéssel odább elérjük a választott tanyahelyet s azonnal hozzá foghatunk elhelyezkedésünkhez. Kiséretünk fejszéi alatt néhány fenyő sebesen dől meg s ép olly hamar levetkezik sürü áglombjaikat, mellyek ágyaink aljául — a törzsök pedig gunyhófedél állványaúl szolgálnak. Más törzsök ismét tűzre kerülnek s lombozatjaik a gunyhóállvány befedésére fordíttatnak. Körülöttünk néhány lábonhagyott fa legalsóbb ágai, egy két arasznyira a törzsöktől elvágva, a fegyverek, tarisznyák, általvetök s egyebek felaggatására a legczélszerübb fogast képezik. Asztalra nincs szükség, mert a tűzhely közelébe eső nagy kőtábla e részben tökélelesen kielégít; székek helyett pedig már csak reá ülhetünk az összehajtott bundákra. így nemsokára tanyahelyünk elkészült, mi pedig átengedhetjük fáradt testünket a pihenésnek. Estebédünkre különös figyelmet nem fordítunk, mint ez rendesen történik illy kirándulások első napján, a mikor még jól vagyunk lakva az otthoni rendes életmódtól és a fáradozás s&okatlansága inkább idegzetünk bádgyasztására, mint étvágyunk élesítésére hat; azért még a beszéd is hamarább akad meg, kiki csak pihenni, aludni vágyik. Sötét még az éj, midőn vezetőink egyike, ki a tüz jókarban tartására ébren maradt, álmunkból kelteget, mondván, liogy megszólalt egy kakas, itt a vadászat ideje ! Talpra ugrunk, elővesszük fegyvereinket s vagy egyedül, vagy — ki a helyiséggel ismeretlen, vezető kíséretében indulunk ki a sötét fenyöerdőbe jó szerencsét próbálni. Ki a hegynek, ki a völgynek, az egyik jobbra, a másik balra tart; mindenki óvatosan lépdel s igyekszik lehető nesztelen járni utján. Mi is kiindulunk az erdőbe jó szerencsére s irány nélkül teszünk néhány száz lépést. Meg-inegállunk s ha szolgál a szerencse: nemsokára halljuk azon éles „klip, klip" hangot, mellyel a szerelemtelt kakas jelenlétét hirül adja. Ha hozzánk messzire szólal meg, úgy nem nagy óvatossággal közeledhetünk egy darabig; de ha közel dürög, úgy itt is mint másutt, az e vadászat által elünkbe szabott vigyázattal kell müködnünk, mi sokszor bizon elég bajjal — de minden körülmények kőzött azon kellemes hevély érzetével történik, mellynek „vadászláz" a neve s melly ugy hiszem a vadászat egy neménél sem lepi meg a vadászt olly nagy mértékben, mint épen a siketfajdnál. Ellesünk minden módot, melly gyorsan és nesz nélkül vihet közelebbre; a fák árnyékát alakunk eltakarására a hol csak lehetséges felhasználjuk, s az itt-ott fekvő hófoltokat kerüljük, tudván, hogy csak mélyedéseket fednek s a reá lépés lábaink beszakadásával neszt és akadályt okoz. így, habár lassan, de mégis megközelíthetjük a kakast annyira, liogy már a „klipp-klipp" után következő lialk hangú szárnycsattanását s köszörülését is kivehetjük. Ezután már a legnagyobb vigyázattal járó megközelítéstől függ a siker, s köztudomás szerint csakis a dürgés alatt szabad előre lépnünk mindaddig, mig lövéshez juthatunk. A vadpáva nem ül mindenkor a fenyők ágazatában; sokszor kiül a fenyő tetejébe is, melly súlya alatt meghajlik s ott leeresztett szárnyakkal és legyezőbe kiterített farkkal körülforogva érdekes látványt nyújt, midőn bátran és kihívólag mutatja be magát vetélytársainak. 11*