Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-01-20 / 02. szám

VAMSZ- ES VERSENYLAP. Vasárnap, január 20. 2. szám. Tizenegyedik évfolyam. 1867. Vadászrajz a pilisi hegyekből. HAVAS SÁNDORTÓL. II. A második hajtás az Mőbbiyel párvonalban, ettől mégis távol esett, úgv hogy arczot tordítva vagy fél óráig másztunk az eddig hátunkban volt hegy oldalán, mellynek tetejéről szép kilátás kinálkozott. A hajtás iránya s tartama felől tudakozódván, úgy találtam, hogy míg a csőszök kópékkal a hegy tövét megkerülik, s azon 15—20 hajtóval együtt elhelyezkednek, nekem elég időm marad a táj megtekintésére, mellyet bár a visegrádi és pilisi hegyről többször láttam, még is újra gyönyörködni vágytam benne, s magam mellé vévén egy kerülőt, ki azután állásomra vezetett, a hegy tetejére indúltam. Ekkor már a nap feljött, a ködfellegek eloszlottak, a láthatár egészen kitisztult, s azon szép őszi napoknak egyikét láttam • földerülni, mellyek ez évszakot hazánk e részében olly kellemessé teszik. Ha általában való, hogy a vadász tavasza ősszel kezdődik, inert, Laube Jagdbrevier je szerint: Der Frühling mit Mai und mit Rosen Ist für Weiber, Poeten, Franzosen; Kartoffel, Rübe und herbstlicher Wind Dem Jäger der Frühling sind, — úgy bizonyos az is, hogy ősszel a külső természet költői szépségén s a gyönyörű változatos színezeten kivül, melly a közel lévő tárgyakat a legélénkebb zománcczal ékíti, a távolabbakat pedig átlátszó kék s violaszinü ködben úsztatja, a közéletnek soknemű becses adományokkal is kedveskedik s míg a kikelet és nyár merő reményekkel biztat, mellyek fájdalom olly gyakran meghiúsulnak, az ősz valót nyújt, nem csal meg, hanem a mit ad, ha kevés is, az miénk; ezért szeretem én az őszt mindannyi évszak közt legjobban, s e részben is kiválólag áldotta meg az Isten hazánkat, hol köztudomás szerint az ősz legszebb és legta

rtósa

bb szokott lenni. Eköz2