Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867

1867-04-10 / 10. szám

153 és pedig, „a vendégeknek egy-egy kupát ; az udvari káplánnak egy vedret, és Ő nagyságának — a mennyit parancsol." De mit tűnődünk mi a múlttal, hisz a mostanság ott termett borból „O nagysága" sem innék tetszése szerint, s mi még a gyengébb erdélyi bornak egy-egy vedrével sem birkózhatnánk talán meg, úgy a mint bajdanában a „tisztelendő ur" azt rendesen minden ebéd alatt „a plésível" tehette; Hja! megáldja az Úr választottjait. A Sztrély partján haladva ismét látunk falut falu mellett elszórva, majd elhajtunk Bretye nagyobb község mellett, és elérjük Zeykfalvát, mellyen túl kocsink megáll, mi pedig czélunkat elérve leszállunk. A Sztrély völgye más képletü mint Hátszegé, azért ezt völgynek, amazt pedig vidéknek szoktuk nevezni. A völgy szélessége legfölebb fél mértföldnyi ott, a hol legszélesebb, mig más helyeken l/

e mértföldnyire keskenyedik. A kétoldalt elnyúló hegylánczok gerinczei sem emelkednek fel a kopár rétegek magasságáig, mi a viz esendesebb s nagyobb alakjával együtt a tájképnek szelidebb színt kölcsönöz. Mind a mellett különnemű változatai miatt ezt is szépnek kell mondanunk. Déli látkörét a Retyezát, keletre pedig — a habár alacsonyabb, de azért igen különös idomú nagyági aranyhegyek zárják be. Töltsünk fegyvert urak, ha úgy tetszik ! itt kezdődnek a tavak vagyis inkább iszapos helyek. Töltünk s megindulunk a hegyoldal alatt elnyúló csátés mocsár felé, mellynek partját pár száz lépés után elérjük. E csekélyebb mocsárt, melly létezését pár meleg forrásnak köszöni, végig kutatva : kutyáink már néhány vízi- és sárszalonkát találtak: a fegyver megszólalásra alkalmat nyer; ezután több kisebb nagyobb mocsárhoz érünk, ezeket is átnézzük s az említett szárnyasokon kívül esetleg pár guvatot is ejtünk. Azután átmetszük az országutat Kalány nevü falu irányában, mellynek keleti végén — egy- már legalább hosszában terjedelmesebb — nád, csáté és itt ott éger- meg füzfabokrokkal benőtt mocsár nyúlik el, a kiskalányi fördővizeket felveszi, több réten végig folyva a Sztrélybe vezet s a szárnyasoknak legkedvesebb búvhelyét képezi. Ezen és a többi mocsárokon következő szárnyasokkal találkozunk, mellyekösszeállításával vidéki vadászbarátom és birtokos Buda Ádám úr több éven át fáradozott s mellyek a gázlók és úszók rendének négy családját, t. i. a górlábuakat, a nagyújjúakat, a hosszúszárnyúkat és teletalpúkat képviselik. 1. Kis kócsag (ardea garzetta), minden évben tavasszal kis csapatokban. 2. Nagy kócsag (ardea egretta) tavasszal ritkán. 3. Üstökös gém (ardea ralloides) tavasszal, néha ősszel is. 4. Magyar batla (rothbraune Ibis) tavasszal, néha ősszel is. 5. Póling szalonka (numenius arquatus, grosser Brachvogel), minden tavasszal. 6. Kis póling (n. phoepus, kl. Brachvogel) ritkán. 7. Iszapgáz (limosa melamira, Pfulschnepfe) ritkán, tavasszal. 8. — (limosa rufa) ritkán, magányosan. 9. Brehmféle szalonka (Scolopax Brehmii) ritkán, 1864-ben egy példány. 10. Fekete vízíram (totanus fuscus) nagyon ritkán, 1864-ben. 11. Piroslábú víziram (t. calidris) tavasszal gyakran. 12. Tavi víziram (t. stagnatilis) mindig. 13. Bajnok libucz (tringa pugnax, Kampfhalin) tavasszal és ősszel.