Vadász- és Versenylap 11. évfolyam, 1867
1867-04-10 / 10. szám
\ 149 mintha azt képzelnők, hogy most már elegendő tenyész anyaggal rendelkezhetvén, az anyatörzseli folytonos összeköttetést nélkülözhetjük. Vigasztalásunkra elmaradásunk oka sem a kedv lankadása, sem a helyes irány eltévesztésében, hanem súlyos viszonyainkban keresendő, mellyek remélhető jobbrafordulta kétségtelenül e térre is kihatand, kivált ha a társulási szellem, melly az elszórt parányokat olly bűvös hatással tudja egyesíteni, s már a múltban is bátorító példákat mutat fel, gyökereket verhet. Az eddig emiitett momentumok azonos irányban folynak be az önálló versenyügy és a lótenyésztés érdekeire: A nevezések intensivebb volta, több külön érdek, több qualitás, mindkettejükre nézve örvendetes ; az import csökkenése baljóslatú itt is, ott is. De így áll-e ez a harmadik felemlített szempontra nézve ? értjük a pesti gyepnek viszonylatát az Internationalis sport érdekhez, s az idegeneknek ezt megjelölő részvétét ; — ezt meghatározni csak közelebbi vizsgálat után lehet. A versenyügy feladata saját érdekében a forgalmat minden korlátoktól felszabadítani, s igy élénkiteni, minél szélesb érdékkörökkel szövetkezni, s az innen eredő erőgyarapodással tömegesb részvétre buzdítni. Mennél több díj s mennél több vetélkedés érette, ez a czél; hogy rationalisok legyenek a versenyfeltételek egyéb tekintetben s hogy csak jó ló nyerhessen, ez reá nézve másodrendű kérdés. A tenyésztési érdek ellenben, melly a versenyt csak eszköznek tekinti, csakis odáig és azért enged az emiitett tekinteteknek, hogy a versenyzés által saját haladási fokát megbírálhassa, a jóval megismerkedhessék és azt könnyebben megszerezhesse, a nagyobb concurrentiából'származó segédforrásokat saját feladatát előmozdítandó díjak számára megszerezze; de ezentúl elsőbb rendűnek tartja hogy jó, mint hogy csak sok ló jöjjön. Meglévén mindkét álláspontnak bizonyos jogosultsága, igen nehéz eldönteni, vájjon a külföldnek az idéni nagyobb részvéte előnyös-e általában vagy nem, hogy az előny, mellyet a versenyügynek nyújt, felér-e azon hátránynyal, melylyel más tekintetben jár. Ha a szük korlátok, mellyek közé számtalan bajaink és hiányaink a vállalkozási szellemet szorítják, nem zárnak ki, vagy legkevesebbet mondva nem nehezítenék annyira a reciprocitást, ugy hogy Turfitáink az elölök elszedett dijakért viszont külföldi gyepeken találnának kárpótlást, úgy nem kellene félnünk, hogy folytonos deficit már is ritka soraikat még gyéríthetné. Egyenlő fegyverekkel nem félthetnők hazai vállalkozóinkat. De midőn égalj, talaj, takarmány — a tenyésztés, az úgynevezett szerencsés geographiai helyzet — a vásárlás, pénzügyi viszonyaink, az adandó ár, a nyerhető díjak csekélysége pedig ezen ár megtéríthetése tekintetében, versenyzőink állását más vidékiekével hasonlítva már is felette nehezítik: olly körülmények, mellyek e nehézségeket még növelhetik, méltán keltének aggodalmakat. Ha a czél csak az lenne, a versenyügyet minden áron emelni, vajmi könnyű volna a jó tanács. Azt mondhatnók : nyissátok meg a szabad forgalom minden zsilipéit,^ meglátjátok, hogy a jó bizton utat tör magának, valamint az ipar gyártmá-
