Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-02-28 / 6. szám

85 Először is felcsatolom sarkantyúmat, — ha vadbikával találkoznám az erdőben, szükséges lehetne a gyors forgás, — aztán megtöltöm fegyveremet, és a nyeregkápára akasztom szarumat, nem ebek összekürtölése végett, hanem mert ismerős járhat az erdőben, és a kürt igen hasznos, mikor az ember szükségben segítségre akarja társát hívni, minélfogva kevés texasi vadász hagyja otthon kürtjét, ha többed magával megy vadászni. Végre felülvén a lóra, előfüttyentem ebemet, a vén vizslát. A vén kutya tudja: mellyik oldalon vajas a kenyér, annál inkább tudja, mert vagy hat év óta vadász már velem együtt. Pompásan ért a grousc- és fürj kereséshez a mezőségben; kihozza a vadat tóból és folyamból, elfogja a sebesült szarvast, fára kapatja a vadpulykát, egész nyári napon át nyomában van lovamnak , és úgyszólva, soha csak egy yardnyira sem távozik tőle; szóval: nagy a tapasztalása, mert meleg égalj alatt csaknem minden nap fris húsról kell gondoskodni, azonfelül egy igen jeles texasi főpap szerint: „néptől, melly uj telepítésű vidéken lakik, nem lehet várni, hogy olly jó legyen mint az, melly polgárosult emberektől már régóta lakott vidéken él." Mintegy másfél mértföldnyi lovaglás a mezőségen, s aztán fél mértföldnyi az erdei uton, a Brazos folyam partjaira juttattak, s a révház előtt megállva, kétszer vagy háromszor bele fújtam kürtömbe, mire a túlpartra szállítandó Charon kibujt vityillójából. Hosszú kötél volt a folyón keresztül kötve, s a néger ezen húzta át kezeivel a lapos fenekű kompot, mellynek megálltával lovammal együtt a túlparton termettünk. — Otthon van A. ezredes ? — kérdém a révészt. — Nincs, Sir! mind elmentek a községházba. Ma törvénynap van. Letettem tehát minden reményről, hogy barátomat vadásztársul hívhassam, s egyedül indultam neki az erdőnek. Most már Brazos megyében valék, melly, kivéve itt ott egy kis mezőséget vagy tisztást, csupa sürü rengeteg. E megyében lőttem első medvémet, s azon időben, mellyről szólok, csak úgy hemzsegett benne a hasznos és a dúvad, s több vadpulykát találtam itt, mint az egész többi Texasban. Százat is láttam egyszerre egy fövenyes ingoványon, a mint tollazkodtak, vagy a homokban kiterjesztett szárnyak és lábakkal fürödtek. Legalább is egy mértföldet haladtam lovamon a boonesvillei országúton, hol jobbra és balra négerek kurjongattak szántás közben öszvéreikre — s mihelyt a há~ borgatás elöl menekülhettem, jobbra fordítám lovam fejét, le az országútról, és bele merültem az erdőbe Gyalog fenyőn és nádon át, Hol kigyó rejté el magát S láb még nem tapodott. Jó erdőísmerö vadász voltam, vagy legalább, hogy amerikai kifejezést használjak: annak „tartottam" magamat; s mindenkinek, ki a Brazos területre merészelt lépni, hol az erdő hosszában száz mérföldekre nyúlt, míg szélessége három-négy mértföldtől egész harminczig váltakozott, szüksége van arra, hogy jó erdőismerő vadász legyen, különben nehezen bír innen kijutni.