Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-02-10 / 4. szám

56 ételnek és italnak, hogy e műtét körülményesebb festésével, szégyenemben fülig kellene p irulnom. Az egyes ételek közti szüneteket, különféle mulattatások töltötték be; kisebb lövöldözések , Oeverse és Düppel napjaira emlékeztettek; a csemege után pedig a szemközt ülök olly nehéz tárgyakkal való ágyúzást kezdének, melly a dánoknál bátrabb ellent is a sánczok mögé vonulni kénytetett volna. Ehez még a zsebek bizonyos hideg és meleg maradványokból álló Olla-Potridával teltek meg; fél özczomb, almabefőtt, és egy kanál szabadalmazott mustár vegyült össze zsebemben, s midőn fel akarók kelni, hogy mindezen szép adományok adományozójának köszönetet mondjak, egy asztalkendővel olly mesterileg valék székemhez bilincselve, miszerint a Davenport testvérek bűvészete kellett volna hozzá, a köteléktől szó nélkül megszabadulnom. Az étkezés végeztével az est is bevégződött; a grófnak szeszélye, úgy látszik, kimeríthetlen ; mindenkinek tud ö észrevétlenül valami fittyet hányni; az egyik, bizonyos hosszúfülű négylábúnak félre nem ismerhető arezképét hordja hátán, a másik egy elébe rakott lábban botlik meg, a harmadik varróvánkosra ül, a negyedik a széken ragad, s ha még ezekhez a titokteljes ülés, hideg konyha, menageria, rókatáncz sat. sat. — járulnak: mindez elegendő arra, hogy egy terjedelmes élvlajstrom be legyen töltve. Már általános ernyedés kezd beállani, a toronyóra éjfélt hirdet, ágyba int a jelszó — s ime mit hall unk ? — lódobogást a tornáczban. — Nyilik az ajtó és fáradhatlan gazdánk begaloppiroz az étterembe; lova, Adel felnyergelve és felkantározva, mintha urát egy kísértetes ru n-ra vinné, a pardubitzi vadászterekre. Kellemdús magatartással, még a Bécsben levő spanyol udvari lovardában sem felülmúlva, tánczol a kancza a sikamlós padlózaton, ágaskodik, körüloldalazza az asz talt és ismét kiüget az ajtón, a jelenlevők pedig utána. Kün, a hűvös öszi éjben , ko romsötétség uralg, árny gyanánt vonul el előttünk Adel, a gróf beugrat a Kaiserkronc kapuján, felugrat a csigalépcsőzet egyik oldalán —- egy gyöngén pislogó lámpa vilá gánál, a másikon ismét lemegy — visszatér a házhoz, felszólít bennünket egy hosszú pamlagvánkos kihozatalára, mellyen ő aztán — mielőtt az éjhomályban szemeink elől eltűnik, a sima homokkő-padlón átugrik. Valóban egy már ötven nyárnál is többet élt férfinál az illyes remekek nagyon is sokra becsülendők ; olly életerős testre és elhatározottságra mutatnak, mellyek az ifjú nemzedékben bámulatot gerjesztettek, — velünk pedig nem voltak képesek elhitetni, hogy az illy vakmerő hajtás és lovaglás, mint folyhat le mindig szerencsésen. Jó éjt kívántunk a háziasszonynak, némi fáradsággal kiürítettük zsebeinket s már már épen szundikálni kezdek, midőn megfejthetlen patkány- és egérczinczogás ismét felijesztett. Gyertyát gyújtottam, bottal kezemben körül czirkáltam szobámat, míg végre valahára ágyam fejénél egy harapós fajzattal telt kosárkára találtam, mellyet aztán anélkül, hogy tartalmát közelebbről megvizsgáltam volna, ablakomon ki is dobtam. Erre mély álomba szenderültem, s a lefolyt huszonnégy óra eseményeiről álmodozám. Két, a szomszéd kaszárnyából való tiszt, jókor közriadalt ütött, és valóban szégyen lett volna, ama gyönyörű reggelen tovább henyélkedni; senki sem hi-