Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-12-30 / 36. szám

570 „Jertek be, jertek bo mindnyájan!" kiáltá az öreg, s aztán felém fordulva folytatá: — „Régi ismerőst talál ön benn." Bevitt bennünket kis ebédlőjébe, mellynek falán a vén Morgannak ugyanazon híven talált képe függött, a mellyet a Grangeben láttam, midőn először és utolszor valék ott. Egyszerre ráismertem a lóra, aztán pedig visszafordulván és jól körülnézvén öreg házigazdánkat, csakhamar láttam, hogy az nom más, mint az egykor híres Sam West. Időközben jól megvénült, mert akkor már a hetven körüljárt. De Ausztrália szép égallja jó erőben tartá, s az évek könnyedén haladtak el fölötte. Megvett egy darab földet, házikót épített reá, s boldogan és nyugalomban tölté zajos életének hátralevő részét, tököt termelvén és cochinchinai tyúkokat tenyésztvén. Megmondám neki, hogy ki vagyok, és vidáman töltöttük a perczeket. Nem kellő többé reggeliről aggódnunk, nagy darab hideg sültek feküdtek előttünk. Az öreg szorgalmasan darabolt egy mellék asztalnál, s kezében a kés villa liusz perczig nem pihent. „Jól esik néznem e falatozást," — mondá és harmadszor rakta már meg tányérainkat, így folytatván beszédét: „Ne vegyék rosz néven, ha megmondom, hogy eleinte csavargóknak néztem; bizony nem hittem volna, hogy olly ember hever ott a gyepen, a ki valaha a vén Morgant megverte." Nem győzött eléggé gondoskodni rólunk. Talán pénzre volna szükségünk ? — Szivcson szolgál mindennel a mije van, csak Morgan képét nem adja. Mielőtt távoznánk, félre hitt, tetőtül talpig figyelmesen végig nézett s végre e szavakba t ört ki: „Csak nem megy ön illy öltözetben Molbourneba? Teremtő istenem! ha valamclly régi ismerőse most így látná! Mit gondol, végzé kis vártatva, mintha restciné mondani, — hogy állna önnek az én ruhám ?" Nevetve köszöntem meg, de nem fogadtam el barátságos ajánlatát. Elmondám neki, hogy Mclbourncból visszatérőt egészen más alakban fog látni, mi csakugyan úgy is lett. Míg e vidéken tartózkodtam, szoros barátságban éltünk egymással. Valahányszor csak szekerünk a városba ment, mindig küldtünk neki egy kangaroot vagy egy vadezombot, ő pedig soha sem bocsátotta üresen vissza emberünket s ha mást nem, legalább egy nagy tököt küldött ajándékba. Illy csodálatosan, s mikor legkovésbbé várná, találkozik az ember ez új világban ismerősökkel, s illy csodálatosan élednek fel körültünk a múlt emlékei. A november 15-ikén megtartott agárversersenyre Csanád és a szomszéd megyékből 21 úrlovas jelent meg; sanevezett 12 agár futásainak eredménye a köA mező-kovácsházi agárverseny. vetkező: Nevezések: Dedinszky József f. sz. R i g ó. Návay Lajos f. sz. C z i c z k a. Návay Zoltán f. k. Holló. Dedinszky József f. k. Mihály. Karassiay Kornél cz, sz. H á g r á Kövér Gusztáv cz. sz. Vedrá d. Návay Dezső f. sz. L o 1 1 a. Purgli János ifj. cz. k. Tigris Purgli János ifj. f. sz. L o 11 a. Ráth János t. sz. Filigrán. Thaisz Péter f. sz. C z i g á n y. Návay Lajos v. k. Y o z é r.