Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-12-20 / 35. szám

549 siete társaival, kik épen a legnagyobbikat, a mely őtet megragadta volt, négy lövéssel elejtették, és azután több fejszetok ütéssel agyonverték. Az elejtett medvéből fél mázsa zsirt vettek ki, mit bizonyos Klein nevii kereskedő 20 o. é. forinton vásárolt meg: szóval e medve rémitő nagy volt. Ezen eseményt, mint szolgabíró e járásban, a melyhez ezen község tartozik, nevezett biró és puskás társai körülményes kikérdezései után, valósággal épen a szerint történtnek találtam, a mint előadám. A melyhez még azon észrevételemet kívánom adni, hogy ezen birám nevetve adta elő vadászkalandját, és mutatta kiszaggatott czondrája hátán a medvefogak nyomait. Kérdém tőle: ugyan minő érzések közt vala, midőn a medve szájában és körmei közt érezte magát? — Erre ő azt feleié : Annyit tudok, hogy egy nagyot kiáltottam, a mikor a medve felkapott a levegőbe de azután hogy mi történt velem — arról mit sem tudok, egész addig, mig földhöz csapott és mellém heverészett, melylyel aztán el is távozott. Ezen rendkívüli, de valósággal megtörtént eseményről a midőn tudósitni kívánom a szerkesztő urat, határtalan tisztelettel maradok alázatos szolgája Kender essy Mihály. Máramarosból. v. Dollia, november 28-án, 1866. E hó 21. és 22-én vidékünkön szakadatlanul esett a hó s a földet két lábnyira boritá el. A bérczeinken ez idén termett makkra messze vidékekről részint hizlalóul részint telelőül ide hajtott több ezer darabnyi sertés, sokunknak örömére, sokunknak szomorúságára, immár leszorult. Örömünkre azért, mert eddig az egész Dolhavizi járásban minden völgy annyira meg volt velők telve, hogy több falka sertevadunknak állandó helye nem volt, úgy annyira, hogy october hóban megkísértett több napi hajtóvadászataink sikertelenek maradtak; szomorúságunkra pedig azért, mert a rendkívül korán beállott tél a nyáj birtokosoknak roppant kárt okoz, a termények ára különben is magosan állván, a sertések telcltetése nem kis feladat. Nagy havunk van tehát, mi vadászati szempontból nem rosz; egy kis haj tó vadászatot rögtönöztünk is, mellynek eredményét közleni nem késem. Néhányan, mintegy 20 hajtóval s két pár kopóval a Klubul? nevü völgyet hatávoztuk el meghajtatni, s nem kis örömünkre mindjárt az alljban egy falka nyomaira bukkantunk, mellyek a meghajtani szándékolt völgybe vezettek. A hajtást elintézvén, rövid idő múlva teljes reménységgel kiki helyén állt. Alig hogy kijelölt helyeinket elfoglaltuk, kopóink a csaholást, haj tóink a lármát megkezdők s mintegy 15 perczig tartó zsibaj után minden elcsendesült. Két órai türelmetlen állás után helyeinket elhagytuk azon hiedelemben, hogy kopóink a sertevadakat bizonyosan a Borzsa völgyének le az alljba hajtották, s így meglehetősen fenn foglalt helyeinkről lefelé igyekeztünk. Lej övet egy meredek parton megállapodván, azon völgybe tekintettünk le, a merre íel jövénl?, sa hol vadnyomokat találtunk. Meglepetésünkre nemcsak sebvért piroslani, hanem a havat több helyt letiporva láttuk. Azon reményben, hogy vagy haj tóinknak kellett vadat leverniük, vagy kopóinknal? elfogniok, kettőztetett lépéssel siettünk le a küzdtérre, hol kopóink hősies viselete kitűnt