Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866
1866-12-20 / 35. szám
548 A ki ismeri Közép-Zemplénmegye változatosságban bővelkedő különben Í3 igen alkalmas vidékét, ki a vadászat fáradalmai után barátságos kandalló mellett szeret a nap eseményeiről megemlékezni, ki a nagy számú vendégszerető szomszédságot az élet fényoldalai közé sorolja: talán áldozand erre egy öszi napot és felrándul majd hozzánk Y récsére, hol őszinte barátságos fogadtatásra bizton számithat. Egy részvényes. Erdélyi medvekaland. Kenderessy Mihály szolgabíró a következő eseményt közli a „Kolozsvári Közlönyben," melly — bár a Demanxiádokkal határosnak látszik, a beküldő szerint valósággal megtörtént. „E napokban, — irja a közlő — Hátszegvidék Nagy Bár nevű községében Gavrill Gyátku nevü falusibirónak értésére esett, hogy a község határán levő erdőségekben a falusiak néhány nap óta több medvét látnak csoportosan kószálni, a biró maga is vadász ember lévén, néhány puskást és hajtót vett fel, és folyó 22-én reggel kiment üldözésére. Ezekkel a hogy az erdőbe ért, és a puskások kijelelt állásaik elfoglalására, s a hajtók a hajtás megkezdésére szétoszlottak, a biró is állására sietvén, az erdőség közt egyszerre egy tisztás Völgyecskére bukkant, a hol alig ötven lépésnyi távolságra négy nagy medvét pillanta meg. 0 erre 'meghökkenve, a történetesen épen előtte hevert, ledőlt vastag fa mellé liuzódék, és e mellett hosszan elnyúlva, fegyverét a fán keresztül fekteté és czélzó állást vett a medvék felé, gondolva, hogy ha ezek fel- vagy lefelé indulnak, akkor oldalba vagy hátba lő utánok: azonban számításában nagyon csalódék; mert a medvék hallva a már megindult hajtási zajt, egyenesen azon ledőlt fa felé kezdének czammogni, a mely mellett ő fekvék. Ekkor biró uram nem vevé tréfára a dolgot, hanem felhuzá a sárkányt és lőni akart, de elgondold, hogy legkedvezőbb esetben is csak egyet ejthetve el, a más háromnak ő azonnal martalékává esik; e szerint csak tétovázott és addig reménykedek, hogy tán más irányt vesznek a medvék, mig pár perez múlva már a ledőlt fa mellett látá őket j melyek közül a legnagyobbik a hogy a fához ért, azonnal hatalmas két első lábát a ledőlt fára csapá, és mellét a biró elé tartott fegyvercsöve szájához nyomá. Mire a biró, már tán féltében is, meghuzá fegyvere ravaszát, de az csütörtököt mondott; a gyutacs csattanására azonban a rémitő nagy medve egyszerre átrohant a ledőlt fán, s a birót hátán, ezondrája és mellre valójánál fogva felragadta szájába és vinni kezdette a tisztás dombon lefelé. A biró az első perezben kétségbeesetten ordita egyet segélyért ... azután elnémula. A többi puskások és hajtók látva e borzasztó jelenetet, mint viszi a medve a birót szájában, a más három bömbölő szörny által követtetve; lőni nem mertek, mivel attól tartottak, hogy vagy a birót érik, vagy ha vagy egy medvét találnak megsebesitni, a többi a birót azonnal összetépi: e szerint hát csak heves zajgással kezdék üldözni őket, mire a medve a nyomorú birót lecsapá a földre, és maga is melléje heverészett. Azonban csak egy perczig állapodék meg, és a már nyomában levő puskások és hajtók zajától megrettenve, társaival együtt odább állott. A biró pedig legkisebb sérülés nélkül, rögtön eszméletét visszanyerve, felugrott és a medvék után
