Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-12-20 / 35. szám

54G II Madár Bársony Huszár Cziczka M a d á r Huszár Huszár. Villára (visszavonatott, erővesztésre). így az igen csinos ezüst agárfej billikomot gr. Vay Huszár-ja nyerte el, s ezzel ez évi versenyeinket befejeztük; jövőre, ha Isten éltet, új erőkkel lépünk a kiizdtérre, s ha azon érdekeltség folytonos növekedését tekintjük, melly e vidéken, sőt távolabb megyékben is ifjú egyletünk iránt nyilvánúl, a legszebb reménnyel nézhetünk társulatunk jövője elé, melly már eddig is nem csekély befolyást gyakorolt társadalmi életünk élénkítésére. Ennek egyik bizonysága azon tény is, miszerint figyelembe véve azt, hogy lovagi társaságnak kötelessége saját kedvtöltései mellett egyszersmind a hölgyvilágnak nyújtandó élvezetekről is megemlékezni: a „Szabolcs-vajai agarász-egylet" elhatározta hogy a jövő farsangon január 7-ikén KisVárdán zártkörű tánczestélyt rendezend, mellyre háziasszonyul gr. Vay Adámné, született Lónyay Mária grófnő lön fölkérve. I. December 11-én az ebólaknál volt a találkozó. A szarvast Nagy-Borsa mellett, Királyfától mintegy bárom mértföldnyire bocsátottuk el. Alig szökött ki a szekérből, fejét egyenesen Jóka felé nyugatnak fordítá, ez irányban futott egy mértföldet, azután délnek tért Nagy-Fedémes felé s e falut jobbra hagyván, most már keleti irányban Jánosháznak tartott. Itt a kutyák szorítani kezdték, mi nem volt ínyére s egy fordulattal Jóka felé indúlt vissza s a kerteken és falualljon áttörve, kicsalta e falu lakóit meleg hajlékaikból; e bámulok az elhaladt szarvas után a falkát és a lovasokat érkezni látván, szívesen mutatták és magyarázták, merre ment a vad s midőn mi teljes hévvel mennénk a kellő irányban, nagy hózivatar kezdett szemközt vagdosni, melly jó húsz perczig tarthatott. A kopók mindamellett nem vesztették el a szimatot s ezt a hófergeteg elmúltával a nagyborsai erdőbe követték s keresztül rajta keletnek — Király fától két mértföldnyire balra jöttek ki. A szarvas innen kezdve két fáczántelepen s a Feketevízen át egyenesen Szempcznek tartott, de mielőtt oda érhetett volna, kénytelen volt egy tehénistállóba menekülni, melly a szempczi állomás alatti vasúti őrházhoz tartozott s mellynek esetleg épen nyitva volt ajtaján befutott. Ezen egy óra és negyvennyolcz perczig tartott futam, mellyel 14—15 mértföldnyi tért hagytunk bátra, a legkeményebbeknek volt egyike s próbára tette a lovakat, mert a vadászat többnyire mély talajon folyt. December 14-én a cseklészi találkozóról indúltunk ki s a szarvast Sáp falu déli oldalán bocsátottuk el. Ment ez eleinte nyugotnak jó két mértföldet, aztán délnek fordúlt s a Duna egy ágába ment, hol a hideg fürdőt néhány perczig élvezé. A falkár itt öt perezre megállította a kopókat, hogy a szarvasnak jobb elmenekülési esélyt nyújthasson, mi meg is történt, mert a fürdőben felfrissült derék agancsár a legegyenesebb és legsebesebb iramok egyikére adott alkalmat s a királyfai ebólak A királyfai kopók