Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866
1866-12-10 / 34. szám
535 meg a töltényben már meglevő kupacsszeg fejét, hanem a szerszámból kinyúló s a kakassal összeköttetésben álló, tehát általa visszahúzható aczélszeg, melly a töltény rézkupakját hátul a kupaktányér központjában áttöri s a kupacsot is elsüti, s minthogy maga tör magának rést a töltényben, annálfogva oldalain, nem ugy mint a Lefaucheux-töltény kupacsszegén , nem szabad lőporgáznak és füstnek kihatolni. Nem levén tehát ezen rendszerű puskáknál a töltényben megmaradó kupacsszeg, mellynél fogva a kilőtt töltényt kivenni lehetne, e czélra a kamarában külön tölténykihuzó (extractor) van alkalmazva, melly a csövek megnyitása alkalmával a töltényt annyira kihúzza vagy kitolja, hogy az ember könnyen megfoghatja s kiveheti. Különben külsőleg a töltények a szeg nélküli Lefaucheux-töltényekhez hasonlók s a szerint töltetnek is. Ezen puska s utána keletkezett központüzü fajrokonai a f. évi puskapróbán kitünöleg lőttek, de nehezek és drágáknak találtattak s penetratióra nézve egy megverte a többit, az igaz hogy csak l 0/<r al> de sokkal ritkább lövést adott, mint 29 más hátultöltő. Az illy rendszerű puskák ára Angolországban 300 pftól 500-ig terjed. Nálunk, ugyhiszem, sokkal olcsóbban állíthatnák ki, de az angolok nem szeretik privilégiumaikat eladni, aztán nincs gyár sem, melly ezen puskához való töltényeket csinálna, és különben is e puskák gyártása felesleges industriának bizonyult be. IV. A tűspuska; mellyet magunk neveztünk el már 1864-ben a lapokban gyútüspuskának, bár belyesbnek kell ismernünk a Pesti Naplóban tett észrevételt, mimiszerint: elég azt tüspuskának magyarítani, s a gyú szót az euphonia kedveért elhagyni, — tehát a Kispuska is elöl és hátul tölthető fajokkal bir, illetőleg birt. Az elöltölthetők a kupacsos fegyverek minden hátrányaival birván söt a kezelésben több figyelmet és ovatosságot igényelvén, hamar lejárták magukat. Lövésük igen jó volt, de a töltés veszéllyel járt, mert fölhúzott tük mellett kelle tölteni, s ez sok szerencsétlenséget idézett elő — a mint a vadász vagy elfelejtette a tüt felhúzni, vagy a tü rugója engedett, s így a töltés közben a puska elsült. Aztán az elkormosodott csöüregbe nehezen ment a gyúanyagot tartalmazó fojtás, s onnan, ha már megvolt töltve a puska, többé ki sem lehetett venni, el kellett tehát a puskát sütni s ezzel a töltés legfontosabb tényezőjét, a gyútükröt, azaz gyúfojtást (Zündspiegel) megsemmíteni. Már ekkor a Lefaucheux puska is föl levén találva, Dreyse, a tüsrendszer föltalálója, hátul tölthető tüspuskára adta fejét. Eleinte hátul tölthető katonai egycsövű puskákat csinált, mellyek aztán a porosz hadseregnél fölvétettek, később rendszerét vadászfegyverekre is alkalmazta. Mindkettőnél, két pyrotechnikai elvet állított föl s alkalmazta is. Egyik, hogy a fojtás alljában levő gyútükör először gyúladván meg, a lőport elölről hátra felé gyújtsa meg, tehát a lőport összes erejének kifejtésére kényszerítse s ez úton kevesebb lőporral ugyanannyi eredményt vagy még többet érjen el, mint a mennyit a hátul gyuládé és nedves időben a lőpor egy részét nyersen kilökő kupacsos puskák fölmutatnak. Másik elve volt, hogy a sodrott papírból készült fojtás, mellyben alul a gyútükör, elöl a golyó vagy a göbecs egy része nyugszik—• szorosan menjen ki, úgy a sima mint a vont csőből, tehát ellenállása folytán annál nagyobb erővel lökődjék ki. Dreyse aztán nyolcz év előtt a tűs vadászpuskák tekintetében utánzóra akadt
