Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-12-10 / 34. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. Hélfő, december 10. 34. sz. Tizedik évfolyam 1860. Az első magyar yacht. Mindenki tudja milly fárasztó látvány a legszebb gyep és rétség, ha fák lombozata, erdők árnyéka a szemnek itt-ott kellemes nyugpontul nem szolgál; tagadhatlanul egyhangú szemle a végtelenbe terjedő róna , ha legalább a messze távolban hegyek nem szegélyezik a látkört; aggasztó tekintet nyílnék a város tág, hosszú és elhagyatott utczáira, hemzsegő néptömeg élénksége nélkül; de talán mindezeknél még kellemetlenebb, nyomasztóbb kép az egészen elhagyott nagy vízterület, mellyen az emberi élet semmi jelét sem vehetni észre. Illy szomorú látványt nyújtott Balatonunk. Négy gazdag megye közepette, tíz mértföld hosszában gyönyörű szép, gazdag, lakott vidékeket mosva habjaival, úgy terült el mint egy halotti lepel, mint a borzadalmas meséjü holt tenger, mellynek se vize se levegője életet nem tür. Sajka nem iramlott csendesen hintálózó hullámain; gőzmozdony nem hasítá csapkodva sima tükrét; vitorla nem enyelgett habkergető szeleivel: néhány nyomorult halász lélekvesztője volt minden, a mit roppant területén szemlélni lehetett. Pedig ha bárhol külföldön hasonló kedvező viszonyok közt találunk illy vizet, azt gőzös kémények és vitorlák végtelen erdeje fedi; mig partjait kikötök , raktárak, hajógyárak, kéjlakok díszitik. Igy volt ez számtalan éven át. Sokan látták, de vagy nem ügyeltek rá, vagy nem bánták; miért is bánnák , hiszen rövidlátásukban nem vették észre , mennyire érdekelné ez őket. Csak a haza minden érdekéért fáradhatlanul buzgó Széchenyink nem tűrhette a látványt s szokott erélyével felkarolva az ügyet, mindaddig nem nyugodott, míg gőzhajózási társulatot nem alakított, melly a híres Kisfaludyn kivül több vontató hajót építtetett a Balatonra. De a nagy éltető szellem eltűnvén, müve is hanyatlásnak indult. A vontató hajók elpusztultak ; á gőzös szomorú kezelés folytán csak áldozatokkal volt fentartható, mint komp működvén Siófok és Füred közt, egyedül fürdövendégeket szállítván át a vasúttól; és e gyönyörű tó, mellyet szép hazónk gyöngyének méltán nevezhetünk, 34