Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-11-30 / 33. szám

lába csupa vér. Figyelmezteté erre Samot, ki leugorván ugy találta, hogy a golyó épen tövénél ment el a ló fülének, és horzsolta azt. Sam meg volt győződve, hogy Morgannak össze kellett az utonállót tiporni, de erről sohasem jöhettek tisztába, mert testét nem találták meg. A leczke azonban megtanította Samot, hogy máskor ne bízza magát egyetlen pisztoly csőre, mert ha ez esetben a ló fejét találta volna a golyó, fegyvertelenül áll vala két zsiványnyal szemközt, kik kétségkívül összetörik, még mielőtt kocsijából leszállhatott volna. Sam soha sem tudhatta meg: mi történt az útonállóval, ámbár fűnek fának dicsekedett, és jogosan, ez ügyes pisztolylövéssel. Sam West vagy tizenöt mérföldnyire lakott tőlünk, Ashby Grange nevü saját birtokán. A gazdaság szép volt, az ódon ház a legszebbek közé tartozott volna a vidéken, ha más kezekben van. Ashby Grange történetét, s a netalán hozzá csatlakozó emlékeket nem ismerjük, csak annyit tudunk, hogy történetünk idejében kevéssel volt több düledező kastélynál s az idő vasfoga már-már befejezte rajta, mit a hanyagság kezdett. Eredetileg a Strafford család valamellyik tagjának épült, s pompás példánya volt az akkori építészetnek, de most már meggörnyedt az idő súlya alatt. Régiségkedvelő bizonyára szivesebben nézi a korunkra. épen átszármazott épületet, mint azt, mellyet most leirunk, sőt örömestebb szemlélheti még az olly helyet is, hol a magas tető kéményei feketén nyúlnak ég felé, zöld pázsitok az egykori kert helyét jelölik, hol idö és enyészet nyomai látszanak, s az elmúlás pusztító szele érzik , hol az egykori kert ágyai ollyanok, mintha elhalt jó barátok befüvesedett sírhalmai látszanak, szivesebben fogja szemlélni, mint a hol erőszakos pusztításnak látszanak nyomai, hol a vakolat letöredezett a párkányokról, csak egykét lakott szobán maradva épen, hol a repkény foszlányokban csüng le, a falszönyeg szétrongyollott, a festék felpattogzott, a harang leesett a gerendázat közé, hol páfrán tenyészik az esőcsatornában, a levetkőztetett kőfal élesen adja ki az épület körvonalát, mellyben csupán a kemény fa lépcsözet áll még eredeti állapotában, ámbár az is nagyot korhadt. E kép olly mélabús, hogy nyoma sincs benne reménynek, comfortnak. Illy buskomoly volt Ashby Grange képe történetünk idején, ámbár ötven éve teljesen ép és lakható volt, söt csak pár évvel előbb is csekély költséggel meg lehetett volna menteni mindazon emlékeket, mellyeket még az idö is kiméit, használható állapotba lehetett volna helyezni olly házat melynek helyreállítására most már több ezer sem lett volna elegendő. Hlyen volt Ashby Grange, midőn először láttam, de még éltek öreg parasztok a községben, kik emlékeztek rá, mikor egészen máskép állt ott a világ. A birtok három századon át volt a család kezében, és a Westek olly messze vitték fel családfáj okat, és olly tisztességben állottak egykor, mint bárki a grófságban. Sam nagyapja hü képe volt a Sir Roger de Coverley iskolájából került gentlemanoknak, és korában a Grange a vidék legjobb családainak volt gyülhelye. Békebirója, szelid tisztviselője lévén a megyének, a mellett jó szomszéd és a szó teljes értelmében valódi mintaképe az angol vidéki nemesnek, mindenki szerette és tiszteié; s midőn családi czimerét bevitték a sírbolt sötét kapuján, nem egy szem nedvesült meg, nem egy sziv illetődött meg, s néma és mégis ékesen szóló dicséretül a gazdagok azt mond-