Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-11-20 / 32. szám

508 A herczegi család sok évig lakta Esterházát, hol már a körülötte és helyben lévő gyönyörű vadászhelyiségek miatt is, rendesen tartózkoduí szeretek. A vadászatok Pomogyon s a Fertőn vizivadakra, Kapuvárott és Esterházán pedig öreg vadra és vaddisznókra tartattak. A pomogyi vizivadászatra kellett három négy órát is Kapuvára ak sétálni, mi menet és jövet naponként 6 órát vett igénybe. Pál herczeg ez okból Esterházától egyenesen Pomogyra, a posványokon, nádakon, sáron vizén keresztül nagyszerű töltést készíttetni rendelt, melly munka sok ezer meg ezer embernek keresetet és kenyeret nyújtott. A pomogyi vizivadászat világhírű volt; annak idejében sok ezer kacsát és vadludat ejtettek itt el. A kapuvári őz és szarvasvadászatok szépek voltak ugyan , de a legvidorabbakat, legszebben rendezetteket, az esterházi vadaskertben tartották. E vadaskert, legalább is 500 catastralis holdból állott és erős, 9 illetőleg 12 lábnyi magasságú igen erős kőfallal czélszerüen volt kerítve. E vadaskertnek egy kisebb elválasztott részében vaddisznókat tenyésztettek. A vadaskert, a vadászat szabályai szerint rendezett gyönyörű erdő volt, melynek rendkívüli nagysága tölgyei és szilfái e korban, hol az erdők kiirtásának szenvedélye lábra kapott, már a világ csodái közzé számitandók. — Mikor először voltam Eszterházán, akkor az itt hajdan volt nagyszerű úriéletnek emlékei még sértetlenül állottak fenn ; gyönyörködve szállhatott rólok képzelmem a hajdankor regényes képleteire vissza. A roppant udvarra két oldalról lenyúló széles lépcsőn nagy uri társaság jött le, helyet foglaltak a hatos és négyes fogatú hintókban, mellyeket piqueurök serege kisért; s mig ezek künn a napot vadászattal tölték , honn a várban eleven életet idéztek elő a bekövetkező estére tett készületek a konyhákon, éttermekben, szolgák serege mozgott, a táneztermeket rendezgették, s az élet gyönyöreinek mintegy megnemesitésére színészek, opera és zeneművészek tartottak a zeneteremben és a szin házban kellő próbákat s készültek az esti előadásra — hogy midőn vissza tér a társaság, teljesüljön a főúrnak nemes óhajtása, mely szerint, ha a napnak egy része a vadászat lovagias mulatságára fordíttatott, az este szellemi élvezetnek legyen szentelve, és kezetfogva járjon együtt a kettős nemes élvezet. Ma egészen más élet uralkodik itt. Az eszterházi kastélyt évek óta odahagyták. Pál herczeg halála után, annak utódai mindinkább Kis-Martonba vonultak, ámbár Eszterházát a maga állápotában fenntartani azontúl is kedves feladatuknak tartották. Igy ment ez 1860/61-ig, a herczegi jószágoknak azon historikus bérbe adásaig, mely azokat szerződésileg albérlők kezébe juttatta, s annyira túlterhelte, hogy felette mai nap már csak kétségbeesni lehet. Illy szerződés mellett Eszterháza is bérbe adatott ki. Magát a várépületet nem vették be a szerződésbe; meg van az máig is, de minő szomorú körzetben ! A szerződés egyik pontja megengedi a bérlőnek, hogy az erdőket kiirthatja, egy másik pont arról szól, hogy tetszése szerint lerontathatja az olly épületeket, melyek az ö kegyes hajlamát meg nem nyerték; — és a jószágkormányzó nem volt az Esterházi