Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-11-20 / 32. szám

Kedd, november 20. 32. sz. Tizedik évfolyam 1860. Az ügető. (Angol sportvázlat, az „Old Bushmaa"-tól.) Mint hajlik a térde ! milly gyors keseTába ! Sárral telehányt arcz bámulgat utána ! Bőgi dal I. Azon időben, midőn a vaspályák a gyorskocsikat az országutakról még nem szorították le, Jarvis, az öreg Frank Jarvis, kitől én az „ügető lóról" szóló hires dalt tanultam, egy gyorskocsinak volt tulajdonosa és kocsisa. Öregnek nevezem, mert mindenki, még a nálánál idősebb emberek is „öregnek" hívták őt, s arcza azon mindig komolynak tetsző öreg arczoknak volt egyike, mellyekről a kort hozzávetőleg sem lehet kitalálni. Mindig gondosan és tisztán öltözködött s modorával bármelly gentleman-clubba beillett volna. Mindig hasonló kelméjü és szabású ruhát viselt, nyáron fehéret, télen feketét; amannak árát rendesen a Derbyn, emezét a Legeren szokta kinyerni magának. Nyakkendője mindenkor hótisztaságú makulátlan fehér Yolt. Barna Newmarket-felöltője bokájáig, s alatta a fehér-fekete csíkos mellény toraporáig nyúlt le. Ha özbőr-keztyüit lehúzta, tiszta, fehér, hölgyidomú kezének az egyszerű jeggyyürü szinte aristocraticus színt adott. Kora élettörténetét soha sem hallottam s nem is tudott erről senki a vidéken, de néha néha elejtett szavaiból kitűnt, hogy magasabb helyre született, mint egy kocsi bakja, s ezt modorának a régi iskolához méltó finomsága és a szobája falait ékesítő néhány olajfestmény — egy kedvencz vadászié s több rókakopó művészi képe is tanúsítá. Mintegy tíz év előtt Londonból került ö kis városunkba s itt saját rovására a „Regulator" nevü gyorskocsit állitá fel. Minden másodnap indult és érkezett, s alkalmazkodó, szolgálatkész és a vidék birtokosainak és bérlőinek nagy kedvencze lévén, kocsija mindig megtelt. Valódi családi kocsi volt ez. Aggodalmas anyák teljes 32