Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-11-10 / 31. szám

493 riy herczeg neve említendő, kit a császár eszközül használt arra, hogy a versenyügy anyagi felvirágzására egyenes befolyást gyakorolhasson. Több díj alapítása, egy nagy ménes felállítása s ennek megfelelő versenyistálló szervezése által a császár ellensúlyozni törekedett a Lagrange-istállónak félelmetes suprematiáját. Ezekhez képest a franczia rendszernek különösen három pontja emelendő ki: az értelem és forgalom emelése rendkívül nagy államsegély által, melly kizárólag honi tenyészetnek van szánva; a rendszernek császári pártfogás és jockey-clubi tekintély alatti felállítása; a részvétnek társadalmi uton a club általi terjesztése. Ez utóbbi uton elérve lett az, hogy a két versenytérnek, a Bois de Boulognei és a Chantillyi gyepnek roppant eszközök állanak rendelkezésére, s hogy ez által Francziaországban az angolhoz hasonló gyepviszonyok keletkeztek és a „fogadások" is gyökeret Vertek. Az angol és franczia gyepviszonyokat azért vázolta a „Sporn", hogy ezekkel szembe állítsa a németországiakat. Nálunk, úgymond, a legjobb törekvéseknek még elismerést sem sikerül kivívni. Mig az angoloknál a szenvedély, a francziáknál a hiúság és fejedelmi pártfogás emelte az ügyet, Németországban ez úgyszólván, elnyomatott. A kormányok itt-ott adtak ugyan versenydijakat, de ezek olly csekélyek voltak, hogy a magántenyésztönek egy jóravaló hágómén többe került ; helyenként néhány évre dijakat írtak alá, de a verseny mint nemzeties intézmény sehol, még Hamburgban sem birt gyökeret verni. Néhány sportkedvelő egyén, néhány lézengő gyep, egy monoton szaklap, nem képes a hanyatlást meggátolni , oda gyökeres gyógymód kell, hogy az országra hasznothajtó legyen. A „Sporn" ezzel a gyógymódot hozza javaslatba sjelszavul egy ismeretes gyakorlati ember e mondatát választja : „Tegyétek a gyepet üzletté, s a titok fejtve van." Üzlet, pénzüzlet, ez nagyon prózai hangzatú s megbotránkoznak majd benne a régi iskola emberei, kik olly sok ideig futtattak, anélkül, hogy egyenesen haszonra gondoltak volna. Ellenérvül azonban azt hozzuk fel , hogy ép e miatt hiusult is meg kísérletük ; angol mintára akarták a sportot meghonosítani s igyekezetüknek csalódás lett a vége. A jelentékeny áldozatok, mellyekbe a versenyzés kerül, nem aránylottak a lehető nyereményhez; a különbséget nem egyenlíthették ki fogadások; csekély pénzdijak, gyakran tiszteletdijak, megjárták tréfadolognak, de a ménesköltséghez és az idomárszámlához kevéssel járúltak ; egyik sportsman a másik után vonúlt vissza, vagy csökkentette istállóját. Az államkormányok fukarkodtak, az északnémet Jockey Club elveszté jelentékenységét és befolyását, idegen lovak több font túlteher daczára minden pályán megverték a belföldieket s a sport langy időtöltéssé vált, melly a verseny helyén sem bírt érdekeltséget kelteni. Nem jobb-e tehát kissé prózaibbnak lenni, mint eszményeket hajhászni, meh lyeket a német természet nem vesz be. Fogjunk tehát gyakorlatibb módon hozzá s nyúljunk az eszközökhez, mellyek pénzt teremtenek s kövessük az Oroszországban és Belgiumban is elfogadott mintát, melly a gyepet és telivértenyésztést pénzüzletnek s bármelly más komoly nyerészkedéshez hasonló ügynek tekinti. Mindenekelőtt adjon az állam új ösztönt az államdijak emelése által s állítson az ügy élére tekintélyes testületet, melly a versenyzés lényegében jártas férfiakból