Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-11-10 / 31. szám

489 Ve 1 ejtén. Ha valaha, úgy ez idén sz. Hubertus mostoha idő járással köszöntött be s a Velejtén összegyűlt 18 tagból álló vadászmezöny minden remény nélkül indult vadászni, A társaság Terebesre gr. Andrássy Gyulához ment át, honnan az elköltött bőséges reggeli után a rókafalkával vadászatra indult. Egy biztos róka lévén gr. Andrásy Gyula terjedelmes angol parkjában kilesve, a falkát azonnal reábocsátották — s a legszebb látványok egyike volt, e szép számú mezőnyt a rókafalkával a kertben ide s tova száguldani látni. Több szünet állt be s már nem reméltük a sikert, midőn új tallyho hangjai által buzditva, minden szímathiány daczára sikerült a többször cseltvetett rókát a társaság nagy megelégedésére elfogatnunk. Nem elégedvén meg e napon a rókafogással, elindúltunk a nyúlfalkával a tiszta sík mezőre, hol csak hamar felugrattuk az első nyulat. A futam azonban igen rövid ideig tartott, mert szimat hiányában mielőbb elveszítettük. Folytattuk tehát vadászatunkat egy friss nyúl keresésével s im néhány pereznyi lovaglás után felugrik a második nyúl. Rég nem tapasztaltam annyi érdekeltséget, mint a mennyi e nyúl utáni futamban nyilvánúlt. A tizennyolez lovas leggyorsabb iramban követte a falkával a nyulat, nem tekintvén árkot, bokrot, csakhogy a nyúlhallali is sikerüljön. Sz. Hubertus úgy látszik méltányolta tiszteletünk és buzgalmunk jeleit, mert 23 pereznyi futam után csakugyan el volt érve czélunk. A véletlen ugy akarta, hogy a hallali gr. Andrásy Gyuláné fogata előtt, ki a vadászatot kocsiján követte, történjék, úgy azonban, hogy közvetlen a fogat előtt egy kettős árkot kellett ugratni, mellyen mind a tizennyolez lovas tisztán szöktetett át. Képzelhetni milly vadász öröm-ittasak voltunk, miután sz. Hubertus napján róka- és nyúlhaílalit élveztünk. — Vadászat után az egész társaság Velejtén gr. Andrásy Aladár vendégszerető házánál gyűlt össze, hol az estet háziasszonyunk szeretetre méltó társasága által fűszerezve, a legérdekesebb társalgás és vadászadomák elbeszélése közt töltöttük el. Egy jelenvolt. Tatán. Hubertus hetében a tatai kastély ismét megtelt sportkedvelőkkel, kik itt a vendégszerető házi urak nyájas szívességével a vadászat és verseny örömeit élvezni évről évre megjelennek. S valóban e sportélvczet ritkítja párját hazánkban ; a vadász tér, a versenypálya, az istállók, mind mind a sport eredeti ős honára Angliára emlékeztetnek. A pályatér, amellett hogy talaja evek óta timárcserrel fedetvén a lehető legjobb, egyszersmind gyönyörű kies fekvésű. Egy oldalt a szép tó, más oldalt dombok környezik, mellyekröl a nézők az akadály versenytért egészen beláthatják. Az akadályok közt megemlítendő a tó partján levő vizes árok 12 láb széles víztükörrel, továbbá a 3

1/,, láb magas és l/<2 láb széles veres márvány kőfal, melly mint illyen talán egyetlen a maga nemében; aztán a begyszakadék, melly a badeninál jóval magasabb. A két napra felosztott versenyzést nyomott lapok hirdették, s a szép és meleg idö kedvezésével igen nagy számú nézőközönség jelent meg Tata városából és a vidék falvaiból. A másodnapi versenyt vadászat követte, mellyre gr. Kcglevich István Tapol-