Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-09-10 / 25. szám

386 nyerte, vagyis 95 perez helyett 90 perez alatt tette meg a 4% rész mértföldet. Egy német mértföldre e szerint 19 perez jutott. E két rendkívüli ügető gróf Barkóczy János méneséből való, s valamennyi e ménesből származott lovak leginkább szívósságuk és sebességük által tűnnek ki, és mint juckerek megfizethetlenek. E jelenlegi két nyertes, névszerint Orville és Sári 2000 frtért eladó. Bővebb értesítést ád a tulajdonos, u. p. Igló. Ez úttal meg kell említenem, hogy a felvidék a sport terén ismét nagy erélyt igyekszik kifejteni, a mennyiben egy tavaszi lóverseny alakulásán működik, mellynek Kassa városa adand pályatért. Eddigelé 60 részvényes neve olvasható az aláírási íven, s mihelyt a 80 számot elérendi, azonnal megtartatik az első alakuló ülés és megválasztatik a választmány, mellynek, a már 1867 junius végén Kassán tartandó lóverseny ügyében, az előmunkálatokat megtenni kötelessége leend. Mint biztos kútforrásból értesülök, a kassai polgárok, úgy szintén Kassa városa egy-egy dijat akarnak adni, s e szerint az első kísérleti verseny már is biztosítva volna. Megvagyok róla győződve, hogy e versenyek a legszebb jövőnek néznek elébe. Gr. Sztáray Béla. Mexicói sport. Lapjaink 18-ik számában „A lóidomítás Mexicóban" czím alatt egy czikket közlöttünk P. Laurent ott szállásoló franczia tiszt tollából, ki most az egész franczia helyörséggel együtt nem sokára elhagyandja Amerika e szép országát, s ez újra a politikai belviszályok és pártdulakodások színhelyévé fog válni. Illy körülmények közt lehet, hogy évek hosszú sora múlik el, míg az ottani életről és sportról Laurent főhadnagy úréhoz hasonló részletes és hiteles tudósítások érkeznek Európába, s így korszerűnek és érdekesnek tartjuk e leírásokat az említett korábbi czikk folytatása gyanánt itt közölni. II. A mexicói lovas nem akar egyebet látni lovában, m int a haladhatás, a vadászat eszközét s mint egy neki tökéletesen alárendelt állatot, mellynek megsemmisített akarata ne gátolja lovasa mozgásait. Ennélfogva a mexicói ló soha sem üget, mert az utatlan utakon és szaggatott talajon utazó lovas mit sem gondol a fáradsággal, s czélja csak az, hogy napjában 25—30 mértföldet rövid vágtva és sobre passo-ban (lépést) haladhasson. Lova megvetett lábakkal egyszerre megállapodik s a legszeszélyesebb fordulatot viszi véghez a nélkül, hogy zokon venné az arab zabiánál is keményebb zabla rántásait, s a lasso-t kidobó vagy a bikát fogó (colear) lovas rögtöni mozdulatait. Megmagyarázom e gyakorlatokat, mellyekre a legkitűnőbb európai lovas se volna képes máson, mint mexicói mód szerint idomított lovon. Elébb azonban a szerszámzatot irom le. A nyereg két — bőrrel bevont faívböl áll, a hátulsó meglehetősen felhajlik, az elől lévő ívről pedig gomba alakú s cabessa (fő) nevü kápa emelkedik, melly arravaló , hogy a lasso köttessék hozzá. A kengyelvas tulajdonkép nem nevezhető annak, mert fából készült, érczlemezzel van bélelve, négyszögletű faczi-