Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-08-30 / 24. szám

381 tartanak, itt egész napon át a legizzóbb veröfényen is künn üldögélnek a biscachalyukak előtt. Fogoly kétféle van, az egyik majdnem olly nagy mint az angol pulyka, s mind a két faj húsa nagyon ízletes. A gaucho a foglyot úgy fogja, hogy lóháton mindig szűkebb és szűkebb körben nyargal sebesen körüle , míg végre úgyszólván mezmerizálja a madarat s leugorván nyergéből, egy hosszú bot végére kötött hálóval elfogja. Tél idején a tavakat vad ludak, kacsák , szalonkák és flamingók borítják. Ez utóbbi nem ehető, de gyönyörű skarlát tollazata, midőn sok repül a falkában, napsugártól világítva pompás látvány. A molita az arraadil egy neme, mindenfelé található s húsa rendkívül jó. A gama, vagyis a vadkecske, a Pampas legelhagyottabb tájait lakja, s mivelés alatti földekhez ritkán közelit. A Etruczot bolával fogják; ez a bola bőrrel bevont kerek kö, mellyet parittyamódra dobnak a futó madár elé, mellynek lábai aztán a kö-höz fűzött zsinegben elbonyolódnak. — A Parana folyam szigetei bővelkednek carpinchával, mi egy lapos pofájú kétlaki sertés ; rám nézve a legcsömörletesebb állat, húsa azonban a benszülöttek fö fő tápláléka. — Lobos sziget közelében a La Plata folyam torkolatánál, valamint Santa Félicity vidékén és a Parana folyón, a fókák sürün tenyésznek. — A dél-amerikai oroszlány a puma, és a vidék tigrise a jaguár leginkább a szigeteken él. Néha néha a sekélyes vizén átúsznak vagy átgázolnak, a tövér fütenyészetíí partokra és elcsatangolnak a környéken. — A belebb fekvő tartományokból átjő alkalomszerüleg egy egy guanaeo is, nemes tartású gyönyörű antilope-faj, csakhogy szarvai nincsenek. Ha elfogatik, könnyen megszelídül s egyetlen ellentállási jel, mellyet nyilvánít, az, hogy köpköd a hozzá közeledőre. — Ausztráliai sport. Az újvilág ez angol gyarmatában a kivándorlott britek lehetőleg honosították már hazájuk sportjának több nemét. Lóversenyeik mintegy tízenkét év óta a főváros Sydney és a Versailles- vagy Richmondszerü Parametta helység közt tartatnak. E versenyek nagyon látogatottak s a kormányzótól kezdve az utolsó fekete benszülöttig mindenki megjelen. Az ottani lófaj minősége az angoléhoz nem is hasonlítható; az ausztráliai lovak külön s az Angliából hozottak is külön dijakért futnak. — Rókavadászatot rókahiány miatt nem lehet gyakorolni; a rókát azonban a dingo-nak nevezett ausztráliai vadkutyával helyettesítik s rókakopókkal vadásszák az angolok, s farkát ép úgy, mint a rókáét levágván, győzelmi jelül nyári lakaik falaira szögezik. Mondják, hogy e dingo után kitűnő futamok esnek. — Galamb az új világban szintén nem tenyészvén, szerepét a papagály veszi át, melly a legközönségesebb madarak egyike Ausztráliában. Van mindenféle szinü és nagyságú, a piczi kis papagálytól kezdve a nagy fehér kakadúig, melly a gabonaföldeket pusztítja. Ezeket lövik aztán fogadásból, mint Angliában a galambokat; felbocsátják zsákból vagy rekeszből s egy délelőtti lövészetben száz és több ilyen szép madár esik áldozatéi. Vad átalában igen kevés van Ausztráliában s lövadászatra alig nyílik alkalom. Az öklözödésnek, mint birkózási sportnak, nincs divatja, leginkább talán azért, mert e forró ég alatt gyengébbek s nem olly erélyesek az emberek, mint az anyaországban ; a felszabadúlt transportáltak közt azonban gyakran fordúl ez elő komoly