Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-08-20 / 23. szám

361 csendesült. Megemlítendő, hogy ollyszerü éj volt ez, minőt a vadorok legjobban szeretnek. Tudtam hogy a ficzkók holdtöltekor soha sem mennek nagyobb támadásra. Borús, szeles sötét éjeket, s midőn a hold nyolcz vagy tíz naposnál nem öregebb, választottak ök legörömestebb, vagy ha már harmadik negyedében volt s így igen későn kelt a hold. Ezúttal azonban alkalmasint keletinél több holdvilág szolgált volna nékik, ha derült az ég; de ezt sötét nagy felhőszárnyak borították el, s a délnyugati szél csaknem viharként üvöltött. Ennek aztán az volt a következése, hogy a puskadörgéseket a szél a falu felé hozta, de a szél ellenében álló csőszök nem hallhatták s így a csel bármilly jól volt is tervezve, nem sikerült. Éjfél tájban kezdetét vette az átalános összeütközés. Megyjegyzem, hogy Hammerton vezette a lövészeket, a hálózókat pedig az a fiatal ember, kivel a kovácsműhelyben beszéltem. A vadorok egy tilalmas belkörébe mentek, két mértföldnyire a helytől, hol a csőszök állottak lesben. E pagony tele volt fáczánokkal, mellyek a szélvész miatt az alsóbb ágakon ültek meg. E hely a csőszökhöz szél mentében esett s igy hallották a lövéseket, eleinte csak egyenként, de nem sokára négyet ötöt minden perczben az erdő minden részéről. „Isten úgy se! mondá Johnson, a benső pagonyban vannak. Utánam fiúk, vagy kitisztítják az egész erdőt, mielőtt oda érnénk." f Es mentek a csőszök a puskadurranások irányába. De az út rosz volt s a hold alig világított. Alig lehetett futva haladni s félórába került míg az erdőbe értek. Az első húsz perez után a lövöldözés ritkábbá vált s midőn a hely színére érkeztek , a vadorok már visszavonúló félben valának pajtásaik felé, kik mintegy fél mértföldnyire más erdörészben hálózták a nyulakat. A terv gyönyörűen volt kicsinálva. Ham merton előre küldte embereit, öt kivételével, kik az összeszedett vaddal az árokba rejtőztek s kik mellett a csőszök, a többit üldözve, gyanú nélkül mentek el. Johnsonra nézve baj volt az, hogy kedvencz ebe, az öreg Sailor, a megelőző napon, fáczánnal,szajában kerítésen át ugorva úgy megsértette magát, hogy otthonn kellett hagyni, különben ezen öt ember zsákmányostól együtt kézre került volna. így azonban a vadorok észrevétlen maradtak s ott lapúltak, míg a csőszök tova haladtak, mikor aztán nyakukba vették az utat s futottak haza olly sebesen a mint csak bírtak ötven fáczán terhével. Baj nélkül haza is értek; a vén fuvaros szekere már készen állott; reggel öt órakor a fáczánok egy gyorskocsiban, s ugyanaznap már Londonban voltak. A terv úgy volt kicsinálva, hogy mihelyt megszűnik a tüzelés, a hálózó vadorok egy nagy tölgyfa alá gyűlnek össze, mellyet közülök mindegyik jól ismert s hogy ott bevárják Hammerton csapatát. Ez jól gyanitá, hogy a csőszök egy csomóban fognak jönni a lövések felé —• s ha csak tizenöt vagy húsz pereznyi sikeres lövészetre tehetnék szert a vadorok, hadi cselük abból állt, hogy azonnal eltakarodnak és csatlakoznak a hálósokkal, úgy hogy támadás esetére erejük nem oszlik meg. Söt még az is lehető, hogy a csőszök azon erdörészben, honnan a lövéseket hallották, maradnak keresni őket s ekkor az egész zsákmánnyal és vérontás nélkül illanhatnak el. Csaknem úgy is történt, s ha az erdöszök öt percczel később érkeznek, a vadoroknak már hűlt helyét találják. Kimentek már az erdőből s látatlanul sövény alá vo-