Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866
1866-08-20 / 23. szám
356 rttl. Mig a lovat árkon bokron át 7 egyenesen, bátran lovaglom, addig nem gondol Vele bármi történjék is; de ha feltartom vagy megállítom valamelly akadály előtt vagy elkerülöm, azt nem bocsátja meg. Különösen Tom Hardyval tartsak mindenütt, s ha ezt megverhetem a findoni téren, a ló annyi mint el van adva. Fél óráig ültem ágya mellett, hosszú utasítást kapva azon embertől, ki tíz éves kora óta lovagolt falka után, s ki 20 év óta a legkeményebb lovas hírnevében állott, s ki lovait mindig drágább árakon adta el, mint bárki más. S valóban e szavak : „ Jack Russeltől vettem!" a vidéken lévő legjobb lovak nagyobb részére valának alkalmazhatók. Egyre csak azt hajtotta: „Csak Tom Hardyt verd meg, a többivel ne gondolj" s távozásomkor kezemet ezen utólsó megjegyzéssel rázta meg: „Kétszáz guinea az ára, s ha eladhatod, az egész idény alatt nem lesz hiányod vadászlóban!" — Megegyeztünk, hogy a lovat délután elküldi s ott hagytam öt ágyában boszankodva, míg én képzetemben előre festegettem magamnak, mint fogom a jó ló hátán a findoni vadásztér akadályait, sövényeit, árkait ugratni. E nap futamának leírásával nem akarok sok helyet elfoglalni, elég az, hogy ez volt „az idény futama." Alig kerestek a kutyák s azonnal találtunk egy ezüstszürke repülőt. Egyenest a Waverly erdőnek tartott, nyolcz mértföldet egy huzamban, a vidék színén javán. Ma minden ember ment a mint tudott, s majdnem mindenki megtartotta helyét. A findoni patakon kétszer keltünk át, de minthogy mindjárt a futam elején, a tizennyolcz láb széles ugrás keveset állított meg közülünk. Tom Hardy szürkét ült, könnyen szemmel tarthattam tehát. Jónak láttam nem versenyezni vele mindjárt az indulásnál, s az első négy mértföldöu ő vezetett; de a többi mind nyomában volt, s én soha életemben se láttam többet illy egyenlő mezőnyt, melly (hogy versenykifejezéssel éljek) illy jól handicapezettnek látszott volna. A rókával mintegy száz ötven lovas indúlt s ezek közül Findon és a Waverley erdő között nem hiszem; hogy harminczat vesztettünk volna el. Csaknem az egész nyolcz mértföldet egy sorban lovagoltuk s minden ember helyén volt. Mindenki érezni látszott, hogy az iram nagyon gyors s hogy a futam alkalmasint hosszabb lesz, mintsem a lóból mindent ki lehessen venni, s mindenki beérte azzal, ha csak helyét megtarthatta. A kutyák az egész futam alatt a Waverly erdőig szemre hajtottak s mindenki hallgatag leste szomszédját és várta mikor fogja megsokallani az iramot. Mielőtt az erdőhöz értünk volna, többen beadták a kulcsot, s a mezőnynek bosszú farka nőtt. De azérFmég vagy nyolczvan lovas közel volt a kutyákhoz, midőn a róka az erdőbe besurrant, — Tom Hardy és az én pejkóm, mind a kettő jó helyen. A Waverly erdő tele volt rókával; s miután vagy egy negyed óráig benn valánk — mi a maradozóknak hozzánk csatlakozni, nekünk pedig kissé fújtatni engedett időt — a kutyák friss rókát vettek fel, s ez olly egyenesen, a mint a varjú száll vitt minket mintegy hét mértföldnyire, lehetőleg még mélyebb és szakadozottabb ta lajon mint az elébbi, míg végre a leytoni síkon elfogták a kutyák, miután úgy megtánczoltatott a csatornák, sövények és kettős árkokon át, hogy ezt kevesen fogják elfeledni, kik a fogást láthatták. En a kettős árkokat- és keresztugrásokat mindig gyűlöltem s ma is elkerültem egy párt: de bét szilárd korlátot ugrattam legkisebb
