Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-08-10 / 22. szám

343 pont előtt száz lépésnyiee Broomileaw, Ostreger és Moulsey beértek; Chaplin úr lova itt határozottan előrenyomúlt s háromnegyed hosszal elég könnyen nyert, ugyanannyival vervén meg Ostreger Wild Ágnest. A Nursery Stakes handicap a két éves csikóknak egyik legnagyobb próbaköve szokott lenni; most is nem kevesebb mint húsz csikó indúlt érte, de egy sem olyan, mely más versenyben már különösen kitűnt volna. A győzelem egy outsideré lett s ez'Lord St. Vincent lova Cannon Ball ap. Artillery, melly félhoszszal nyervén Hatter és Opoponax ellen, azonnal a Derbyjelöltek közé lépett. Az'állvány jövedelme nagyobb volt mint valaha s így pénz tekintetéből az dény nem mon dható silánynak; a versenylapokon azonban annyi apró érdektelen dolog állott, a hosszú lónévsorok oly kis mezőnyökre olvadtak le s maga az egykor nagyérdekü Cup és Stakes olly siralmas látványt nyújtott: hogy a goodwoodi gyep jó hírnevének fenntartása végett jövőre a dolgok jobbrafordúlása óhajtandó. Fészekszedés a lionsi erdőben. Epen most — írja julius 20-án a „Field" párisi levelezője — épen most érkeztem vissza Normandiából, hol a legszebb erdők egyikébe, minőről csak álmodni lehet, tettem gyönyörű kirándulást. A touristák engem mindig a vándor hangyákra és a csoportos hernyókra emlékeztetnek ; a merre az egyik ment, arra megy a másik is, s nem tér el a bizonyos vonalról. így történik aztán, hogy a legsajátságosabb dolgok s a legérdekesebb vidékek az út mellett látatlan elmaradnak. Hlyen Normandiának legnagyobb része, a franczia és angol történelem e bölcsője, melly történeti regény írójának ép annyi népies regét és hagyományt szolgáltathat, mint a mennyit Skótzia adott volt Scott Walternek. Junius 24-én gyors vonaton indultam Párisból, Pichot és Barr — Werle úr solymárai társaságában , azon kitűzött czéllal, hogy az Etrépagny és Rouen közt fekvő lionsi erdőbe menjünk s ott galambász-sólyom fiókokat szedjünk ki fészkeikből, mellyeket a venini hires farkasvadász gróf Le Couteulx de Cantelen őriztetett meg a champagnei solymász társaság részére. A lionsi erdő az alsó Eure et Seine megye nagyobb részén terül el több ezer holdnyira, s leginkább roppant vastag törzsü^ésLőO láb magas bikkekböi áll, mellyeket a jelen ideig csak a faczipőkészítök használtak, kik e rengeteget kunyhókban lakják. Nem rég állítottak fel néhány fürészmalmot, mellyekben vasutakra való hasábokat, és katulya-lemezeket készítenek; legújabban pedig az erdők igazgatósága az eddigi rendszer megváltoztatását rendelte el s a két vagy három századosnál idősebbb fákat halálra ítélte akép, hogy ezentúl minden százhuszadik évben új vágás alá kerüljön az erdő. E nagy rengetegben évenként tömérdek ragadozó madár tenyészik, s mondják, hogy a franczia solymászat virágzó korszakában az itteni galambász-sólymok nagy becsben állottak s a királyi sólymászat részére foglaltattak le. Utolsó állomásunk, Vernon, szép és nagy város a Szajna partján, melly itt már meredek meszes martok közt mély ágyban foly. A nap már áldozóban volt, midőn a hídon átkeltünk s gyors ügetést haladtunk a pompás uton ama terebélyes nagy alma-