Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-07-20 / 20. szám

31-2 múlva azonban talán a második lövcs nélkül is lerogyott volna; sőt ennek a vad halálára semmi befolyása nem volt, s mégis itt ez utóbbinak Ítélik oda a vadat. A medve nyoma épen olyan, mint az emberé; cs ha Robinson Crusoé szigetein medve lett volna, könnyen eltévedhetett volna e nyomokon. Kedvencz eledelei makk, kukoricza, vadalma; de különösen szereti a mézet ha hozzá juthat. A zöldséget vagy gyümölcsöt nem adja húsért, de ha affélére szert nem tehet, bornyut vagy csikót rabol el a legelőről, s azzal lakik jól. Meglehetősen barátságos természetű ; néha ellenséges szándék nélkül eljár a gulyák közé ; de kárt természetesen csak akkor nem csinál, ha van másféle eledele. Azt mondják, hogy olykor még a pásztortüzeket is meglátogatja. A legnagyobb medvét, emberemlékezet óta 1863 őszén, Görgény-Szt-Imre mellett lőtték. Magam néztem bőrét, moly orrhegytől fartőig 7 1. 4 h. hosszú volt. A bőr ki volt már száradva és valószínűleg zsugorodott is már egy keveset, de még igy is roppant nagynak látszott a földön kiterítve. Billz Albert „Erdélyország kereskedelmi kézi könyve" czimü kitűnő és kimerítő munkájában következő kimutatást találjuk, az itt időnkint elejtett vadakról : Elesett 1845-ben 8 medve, 101 farkas. 1846 ban 9 medve, 112 f. 3 hiúz. 1851ben 96 m. 39í3 f. 2378 róka, 1853-ban 65 m. 685 f. 1854-ben 86 m. 771 f. Kerületek szerint következő volt a zsákmány 1853 és 1854-ben. 1853. -1854. Medve. Farkas. Medve. Farkas. Szeben Brassó Udvarhely M.-Vásárhely Besztercze Déés Sz.-Somlyó Kolozsvár Gy.-Fehérvár Broos 13 111 18 118 25 134 1 165 8 167 15 64 14 94 17 52 — 11 29 82 1 104 n 56 — 95 3 14 7 199 Néhány nappal sikertelen medvevadászatunk után kirándulást tettünk a Verestorony-szoros erdőségeibe. Itt nyomul az Olt, melyet több mértföldnyi folyásában a fogarasi hegyekről jövő patakok tekintélyes folyóvá alakítottak , egy festői hosszú völgyön keresztül, mellynek meredek lejtőit mindenütt erdők födik. Oláhországba VI. Károly alatt útat vágtak itt a part mentén, a csiszpalából álló falban, miről a szirt tetején: „Via Carolina in Daciis aperta" felirat értesiti az utazót. Itt fekszik a hegy lejtőjén Bojcza nevü oláh falu; a veres torony pedig, mellyröl a szoros nevét vette, máig is áll romképen, az út egy keskeny helyén, az átjáraton uralgva. A néhány főnyi őrséget egy törzstiszt vezényli. A parancsnok lakása egy kis fennsíkon fekszik a hegy oldalában, és ez épületek látása ily félreeső helyen, örvendetesen lepi meg az útazót.