Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-01-20 / 2. szám

28 utat zárja el, semmi áron sem lehetett eltávolítni; nem maradt tehát egyéb hátra, mint a szűk úton megfordúlni, a jobbra eső mély árkon keresztül kocsistól, lovastól félig hullani, félig ugrani, s aztán a magas tölgyek között keresni utat; mindez, ha még olly hihetlenül hangzik is, pompásan sikerült a grófnak. Hogy kék szemekkel érkeztünk-e meg, azt nem tudom ; egyszer kétszer már esőfélben valánlc, s hogy a feldölésnél puhább fekhelyre találjak, szorosan szomszédomhoz lapúltam; recsegés közepette mentünk neki, egy tágítni nem akaró fatörzsnek; egy második árkon is átjutottunk ez éjféli Steeple-Drive közben, végre is jó fél órával előbb érkezénk a chlumetzi kastélyhoz, mint a ragadárfogat, — és aztán az első órában átállott veszélyekről álmodánk. Másnap reggel, az őszi nap aranyos sugarai ébresztettek fel álmomból, legelső keltem fel, és így elég érkezésem volt élvezni a régi Kaiserkrone gyönyörű fekvését, elragadó környékeit és kedves vidékét; ezután megnéztem az istállót, annak lakóit, a lovagló helyet, s a grófi kastély minden lovakat illető nevezetességeit. Békével állt itt a jászol előtt a mult esti ragadárpár, egy pej és egy sárga ; ezelőtti birtokosuk egy bécsi világfi volt, ki velők magát agyon kocsizta, két jól megtermett, izmos és SZÍVÓS osztrák ménesló; mellettök két félarabból álló régibb jukkerfogat, házi gazdánk kedvenczei, a legritkább szolgálattevők , miért is az istálló gyöngyei; — továbbá két négy éves szürke, több más paripa és kocsiló, s a mit nem szabad kifelejtenem — Adél, a gróf rendes és kedvelt paripája, ép olly hatalmasan járó nyereg alatt, mint az említett juckerek kocsiba fogva. Midőn innét a szabadba léptem, gazdám szívélyes „jó reggellel" fogadott ablakából , és egy sportemlékekből álló gazdag gyűjtemény megtekintésére szólított fel. Sajátnevelésü legjobb verseny lovai festményeinek hosszú sorai diszíték itt a falakat és ezek közt mindenféle trophaeák: serlegek agancsok, billikomok, kupák, ostorok s a legkülömbözöbb czifraságok és csecsebecsék, mellyeket a szívélyes gazdám birtokában levő s itt lefestett lovak Németország különféle pályatérein nyertek volt. E kis muzeum a lovak iránti kiolthatlan szenvedélyének iegszólóbb tanúsága , s az egész feltűnő büszkeséggel volt rendezve; a jelentős mozzanatokra emlékeztetők, pontosan megőrizve, és egyik vagy másik tény értelmezése, bőbeszédű nyelven előadva. Néhány perez óta a többi vendég is hallatta szavát a nagy kastélyudvaron ; édes nyugalomból ébredvén fel, ők is — mint én már előbb, a tiszta őszi levegőn frissiték fel magokat, és olly étvágygyal ültek a reggelihez, melly egy kiéhezett várőrségnek is becsületére vált volna. Gyakran rémlett már előttem, mintha az egyik országban jobban emésztenének az emberek, mint a másikban; igy például Angliában egy, vastag levesből, félig nyers húsból, puddingból, nehéz sörök- és borokból álló egész gyűjteménnyel él az ember, melly, hazámban bizony jó időre elrontaná a gyomromat ; illy nagy mértékben segíti elő a cseh föld is az emésztést, és annyival inkább olly gazdánál, ki vendégeit folyton talpon — és soha véget nem érő inger közt tudja tartani. A jól megrakott asztalhoz akarék ülni, s már megtettem volt a kellő térdhajlást, midőn alólam úgy, mint a mindenről gondoskodó gazdánk jobbján levő szomszéd alól is, eltűntek a székek — mi a két tisztelethely birtokosai, az egész társaság