Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-06-30 / 18. szám

283 Az Oaks Stakest gr. Kcnard La Stella kanczája Mountain Dccrtöl nyerte s miután legyőzött, versenytársai közt ott volt Idus és Schalmeyc is, Comesta'ezen anyai testvéréről sok jót lehetett volna feltenni, ha következő nap egy ivadékversenyben tönkre nem veretik Argant, The Beán és General által. Egy 2 éves lovak versenyében ifj. gr. Henckel Hugó pej méne Highlander ap. Champagne any. Fleetfoot tünt ki, lóhosszal ügyesen győzvén két* Saunterer-csikó ellen, mellyek egyike La Zingara Renard grófé, másika Pocahontas id. Henckel gr. tulajdona. Futott még : Ephyra Ephesustól, Goswin The Wizardtól, Auburn Carabastól, Belladonna és Undine. — Volt ezenkívül még egy úrlovar, egy eladó és egy vigas zverseny, mellyek említést alig érdemelnek. A lóidomitás Mexicóban. Egy Mexicóból nem rég érkezett ievélben az ottani lótartásról és idomitásról a következőket "olvassuk : Minden baciendában (majorban) van két bárom s a tulajdonos vagyonosságához képest több ménes is, és minden ménessel egy külön csődör jár. Állovak a haciendát környező roppant síkságon vadan élnek s egyéb ügyelet sincs reájuk, mint hogy évről évre megjelölik az új csikókat s ki fogják a használatra szükségeseket. Miből aztán az következik, hogy a ló értéke Mexicóban nem vére minőségétől és felnevelésétől (mert hiszen semmibe sem került) hanem tisztán és egyedül idomítása minőségétől fiigg. A három négy éves lovakat lassoval fogják ki, megnyergelik, megülik, kipróbálják. A legjobbakat a tulajdonos számára különválasztják, ki aztán vagy saját használatára tartja meg, vagy eladás vcgett Mexieóba küldi. Ara attól függ, mint van idomitva. Ugyanazon ló, melynek ára példáúl 200 frank, ha jól van betanítva 2500 frankon kel el. A jól betanított mexicói lónak fejét magasan, lapoczkáit szabadon hordania s mindig késznek lennie kell gyors indulásra, rögtöni megállapodásra, vagy sarkon fordulásra. Kell hogy magát tökéletesen megadó legyen, semmi akarattal se birjon s vakon rohanjon a sziklafalnak, vagy a meredélybe, a mint s a mely pillanatban kívánják tőle. A lovas dolga megállítani lovát a veszély pillanatában. A lovat, mely farkát szépen hordja, vagy, ha csiklándós lévén, a czombok érintkezésekor mozgatja, Mexicóban nem sokra becsülik, s bármily egyéb jeles tulajdonai legyenek is, csak cselédló lehet belőle. Magára valamit tartó úr csak olyan lóra ülhet, melynek farka egészen nyugodtan lóg. A fényűzési ló ügetve soha, hanem vagy lépést jár vagy vágtat. Vágtatáskor a lovas nem törődik azzal, mellyik lábaival lép ki a ló; neki csak arra van szüksége, hogy a legsebesebb vágtatásközben is egyszerre megállani, s mind a négy lábát megvetni bírja, mihelyt a lasso bárminemű vadra kivetve van. E czél elérése végett a következő módszert követik : A vaquero (csikós) kinyargal a sikra felkeresni a ménest s a megriadt és összebújó lovak körül gyorsan vágtatva, kiszemeli azt, mellyet tanítás végett kifogni