Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-06-30 / 18. szám

281 Három szarvas a vizben, és három neki tüzesedett falka nyomukban, most megpihenve, majd egész dühvel folytatva az üldözést; a partokon háromféle vadászcsapatok különböző ragyogó színekben, —• mindez kápráztatta a nézők szemeit. A harmadik szarvas nem minden tétova nélkül tette a vizbe ugrását. Jól látták üldözői, hogy a parton még egy csatát vivott az ebekkel, míg magát a bele ugrásra vehette. De hasztalan igyekezett az ebeket nyakáról lerázni, vagy a hajtók sorompóját megtörni. A legközelebb állók könnyet láttak az üldözött szemeiben, melly minden hüvelyknyi földet csak küzdés után engede oda. Es mi lett a dolog vége? Hármas kibékülés, három szarvas hallalijával megpecsételve, mellyek szt. Hubert napján, szt. Hubert tavában lelték halálukat. Eképen tett D'Yauville ügyessége egy szarvasvadászatot politikai eseraénynyé s egyetértés kútfejévé a franczia királyi család tagjai közt. Sokáig beszélgettek fölötte az udvarnál, s a franczia memoire irók egyike érdekes keretbe rajzolva adta át az utókornak. A kik Rambouillet hatalmas erdejében vadászván, a természeti szépségben és históriai emlékben gazdag tóparton költik el ízletes és tápláló vadászebédjöket, r itkán mulasztják el e történet emlegetését, a néprege pedig azóta ide helyezte át a rémvadászatról szóló régi regét, s a favágók borzadva beszélik el egymásnakhogy emelkedik ki XV. Lajos vadászatának évfordulóján három rém-szarvas a tóból, hogy repül annak partján köröskörül, hogy viaskodik rémebek falkáival, s mint vegyül a tolongó zajba kisérteti kürtrivalgás. Sőt akadnak rosz álom vénasszonyok is, kik légkönnyüségü lovas szellemeket láttak szarvas és ebek nyomában, s a világ minden kincseért sem mennének november másodikára virradóra a szt. Hubert tó körül járni, hogy férjök ott feledett fejszéjét elhozzák, vagy szerelmi bájitalhoz való füvet keressenek. A berlini lóversenyek. A harcz zaja, melly a német szövetség államait két ellenséges táborra osztja, a versenyek megölő betűje. Bréma és Bromberg már is boldogabb időre halasztotta idei versenyeit s bár Hamburg, Doberán, Cölln, Frankfurt, Lipcse stb. nem tette még közzé az elhalasztást, de alig hisszük, hogy a jelen megszakított közlekedési viszonyok mellett a nevezők elkiildhessék bejelentett lovaikat s hogy e szerint a versenyek megtarthatók legyenek. A „Norddeutscher Jockey Club"

uelhatározta ugyan, hogy a lótulajdonost semminemű közlekedési megátoltatás nem menti fel a bánatfizetéstöl: mindamellett alig találnék legalább is méltányosnak azt, hogy tíz tizenöt meg nem jelenhetett ló bánatjáért egykét — az illető gyep közelében lévő ló versenyezzen s igy legkevésbbé sem lepne meg az, ha Bréma és Bromberg példáját a nevezett gyepek is követnék. Kivételt még Baden-Baden képezhetne, hol a mezőnyök legnagyobb része franczia lovakból áll, mellyeknek (legalább a versenylovaknak) a Rajnán átjövetelét semmi sem gátolja, ha csak a porosz gondoskodás ezt addig el nem zárja. A berlini idény (junius 18. 19. és 20.) még csak hogy épen kiszorítható volt, bár csupán azon versenyekkel, mellyekre a nevezések már elébb megtörténtek. Csi-