Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-06-10 / 16. szám

246 érte, hét angol és négy franczia, mind másodrendű lovak, miután a [Derbynyertesek az Oaks és Prix de Diane győztesei nem voltak e versenyre nevezve. A franczia 3 évesek ez idén nagyon középszerű tenyésztményeknek lévén átalában elismerve : senki sem kételkedett, hogy a díjat okvetlen angol ló fogja nyerni, sőt az is majdnem bizonyos volt, hogy a három első helyre angol lovak érkezendenek be. Határozott kedvenez Ceylon volt, melly Angliában már kétszer nyervén, a Derbyre is emlitésbe jött, ott azonban nem futott s e díjra tartatott fel, hol 4 : 7 állt a fogadásokban. Ceylon épen nem megnyerő külsejű ló, nem elég hosszú ö hátulsó lapoczkái kifogástalanok ugyan, de eleje gyöngének látszik, annyira, hogy az ellene fogadók letörésében bíztak a hosszú és kemény pályán; mitől azon ban Ceylont részint kitűnő jó állapota, részint a longchampsi gyepnek ez évi különös rugókon ysága megóvta. Az idö kedvező, közönség roppant nagy volt, nagyobb mint tavai, Gladiateur esztendejében. A versenynapján bérkocsit egész Párisban drága" pénzen se lehetett kapni: minden jármű előre le volt foglalva. Az állványok 123,000 frankot jövedelmeztek. A fényes fogatokról és toilettekröl szólnunk itt hosszas volna; Isabelle a bouquetiére, Delamarre úrnak, mint a Derbynyertesnek színeibe öltözve jelent meg. A siker bizonyossága tömérdek angolt csalt ki, hogy az angol ló biztos győzelmének tanúja lehessen. A franczia sajtó azonban nagyon elismerőleg nyilatkozik az angolok udvarias nyugodtságáról, mellyet a győzelem alkalmával tanúsítottak s melly — midőn a három első ló diadalmasan ment el a nyerpont előtt — egyetlen hurrahba vagy örömkiáltásba se tört ki. Más részt azonban a francziák sem adták kedvetlenség jelét a miatt, hogy a nagy díjat angol vitte el, s ha már angolnak kellett ezt nyerni, úgy Beaufort hgnek még legörömestebb szánták s némi elégtételt találtak vagy kerestek abban, hogy a herczeg franczia származású s erről minden alkalommal örömest megemlékezik. Pár év előtt falkáját áthozta voltjAngliából s franczia földön vadászott vele, (mint ezt lapjaink is közölték akkor); tavai, midőn Gladiateur győzelme a nagy díjban bizonyos — s egyetlen egy angol vetélytársa se volt: a herczeg egy félig kész lovat küldött a versenyre, csakhogy Anglia képviseletlen ne maradjon. A verseny előtti napon Ceylon mint kedvencz ingadozni kezdett ugyan, részint azért, mert The Primate, Monarch of the Glen s kivált Mazeppa is átjöttek Angliából, részint mert Maravédis a névai díjban Fleurettet, Czart és Veritét könnyen megvervén, a bizalom növekedett iránta: mindamellett Ceylon megtartotta elsőségét s nem is volt sok fogadás ellene. Herczeg Beaufort 150,000, egy más valaki 50,000 frankot nyert rajta. Grand Prix de Paris. Császáradta tiszteletdíj és 100,000 frank.Futhat minden 1863-ban elletett ló. Tét 1,000, bánat 600, korán jelentve 500 frank. A második ló 10,000, a harmadik 5000 frankot nyer. Távolság 3000 métre. Hg Beaufort p. m. Ceylon ap, Idle Boy any. Pearl Cannon 1 Mr. Merry p. m. T h e Primateap. St. Albans Coveu 2 Gr. Batthyány p. w. M a z e p p a ap. Wild Dayrell Daley 3 Gr. Lagrange p. m. A u g u s t e H. Grimshaw 0 M. Lupiu p. m. M a r a v é d i s . . Kitchener 0 M. A. Fould sga m. C i n n a . . . Jordán 0