Vadász- és Versenylap 10. évfolyam, 1866

1866-06-10 / 16. szám

243 — lefelé eveztek, midőn a nagy barna felleg, mellv az északi láthatárt bevonta s minden szemet elfoglalt, gyorsan és fenyegetöleg közeledni kezdett. Az első szélrohamra olly „sauve que peut

u következett, hogy az állvány egyszerre üres s a parton váró gőzhajó egyszerre tele lett és a „skullerek" beérkezését, a Waldstein-díjért és a kis egyleti díjért folyt versenyt már csak a „keblet viharra vészre táró" egyleti tagok látták. A barna "felleg azonban záport és villámokat nem, s csak felkavart port hozott magával és tova száguldott, de a megriasztott nézők közül már csak kevesen tértek vissza helyeikre s a sandolin és hajóverseny végét a gőzhajón várták be. Maga a sport első rendűnek épen nem mondható, de hiszen a buda-pesti, paksi és pozsonyi egyletek részt nem vétele miatt nem is volt ollyanúl várható. A nevezett egyleteknek egyike sem birt alkalmas csapatot összeállítani —s ezen mi legkevésbbé sem csodálkozunk. Ezen egyletek tagjai a sportnak minden —• nálunk divatozó nemét űzik; vadásznak, lőfegyverrel és lóháton, lóversenyekben futtatnak és lovagolnak maguk is ; ezen kivül gazdák, közügyekkel foglalkozók stb. mi idejüket megszaggatja s nem engedi szabályszerű és folytonos evező-gyakorlatnak élni, mi pedig a siker életfeltétele. Igy a mai regattán is az „asszonyságok díjában" a budapesti hajós egyletnek három olly tagja, kik mindössze két nap óta evezgettek, mérkőzött ( s természetesen a siker ellentélét nyerve), egy hetek óta idomított s jól begyakorlott csapattal. Lehet hogy csalódunk, de azt hisszük, hogy a jövő a „barnák," „kékek" „veresek," „sárgák" egyleteire mosolyog inkább ; ezek folyvást Pesten lakó tisztviselők, ügyvédek, kereskedők stb. társulatai lévén, egyetlen sportszenvedélyük a csolnakászat s teljes örömmel ennek élve, öszhangzó, gyakorlott csapataikkal fogják „rule the waves." A nagy egyleti díjra csak két hajó jelentkezett, a barnák „Pogánya" és „Durra-i-noor" a nemzeti hajós egyleté, melly az idén nem volt képes olly edzett munkabíró csapatot kiállítani mint tavai s az elsőséget „Pogány"-nak átengedni lett kénytelen, melly határozott fölénnyel nyerve, a közönség részéről élénk tapsokban részesült. Megjegyzendő itt, hogy noha Pogány az 1 y

2 távolságot 8 p. 30 mp. alatt, s a tavai nyertes Koh-i-noor ugyanazt a távolságot 11 p. 25 mp. alatt végezte: erről se a hajó sebességére, se a csapat tényképességére következtetést vonni azért nem lehet, mert a versenyek különböző vizeken folytak le s a Margitsziget melletti gyöngébb viz iramon gyorsabban lehetett haladni, mint a sebes folyású fő Dunán. Pogány azonban szabatos, erős s egy perez alatt 34 vonású evezésével a szakértők méltány latát is kinyerte. Érdekessé válhatott volna e verseny, ha egy hamburgi csapat, melly lejönni szándékozott, részt vehet vala benne; mit azonban a versenyfeltételek egyike miatt nem tehetett. — A részletek következők: Nagy egyleti dij 100 arany, adja ab. p. h. egylet, a Vándordíj diszserlegében. Versenyezhet minden bel- vagy külföldi négy evezős outriggeres hajó, melly valamelly hajósegylet tulajdona és nem keskenyebb 3' nem sekélyebb 14

M-nél. Tét minden személy után 3 arany, bánat az egész. A második, hajó tételét menti. Evezős csak valamelly hajósegylet tagja lehet. Távolság l'/

2 a. mf. fele föl-, fele lefelé. Pogány, tulajd. az „Egyetértés" (barna) egylet. Lobogó : fehér. Barna test, veres sapka. Korm. Mitterdorfer Ferencz. Evezősök : Tétsy József, Korényi Ág., Fábián Gyula, Sebessy József. . . 1 16*